A szent főangyalok

Az Egyház ma tiszteletét fejezi ki a három főangyal, arkangyal – Szent Mihály, Gábor és Ráfael – előtt. Bár e három főangyalról igazából nem sokat tudunk, ez azonban semmiképp sem baj, hiszen nagy dolgokról keveset tudni is sokat jelent. Erről a kevésről – és mégis sokról – elmélkedjünk ma: személy szerint Szent Gáborról annyit tudunk, hogy ő volt az az angyal, aki átadhatta az emberi történelem legfontosabb üzenetét Máriának – hogy eljön a Megváltó, s Mária lesz az anyja. Szent Mihály, mint arról a mai szentlecke szólt, megküzdött a bukott angyallal, Luciferrel és száműzte őt a mennyből. Szent Rafael pedig az ószövetségi időben jött el, hogy Isten emberének, Tóbiásnak legyen a segítségére. Röviden ezek a puszta tények, melyeket ismerünk személyre szólóan a három főangyalról. Van azonban még két érdekesség, két tulajdonság, melyet megfigyelhetünk, s melyen felbuzdulhatunk angyalainkat ünnepelve.

Mindhárom arkangyal neve az „El” szóval végződik: GabriEL, RafaEL, MichaEL. Ez a szó pedig a héber Elohim kifejezés rövidítése, ami annyit jelent: Isten. Így a főangyaloknak szó szerint Isten van beleírva a nevükbe, a lényükbe – tanítja emeritus pápánk, XVI. Benedek. Gabriel azt jelenti: Isten ereje. Raphael – Isten orvossága. S a Michaelt pedig így fordíthatjuk le: „Ki olyan, mint az Isten?” Mindhárom név az Istent helyezi a középpontba. Mindhárom név a szoros Istenhez tartozást jelképezi és mutatja.

A régi kor emberének ugyanis nagyon nagy érzéke volt a jelek, a szimbólumok iránt. Érezte és tudta az ószövetségi ember, hogy nevet nem csupán azért és aszerint kell adni a gyermeknek, hogy szépen cseng-e, jól hangzik-e. Így szól a római kori szállóige: nomen est omen – azaz a név egyben sors, a név egyben jel is – valamit kifejez, valamire int, figyelmeztet, tanít. Hogy csak az Újszövetségből említsünk egy-egy példát: ezért volt olyan fontos, hogy Zakariás leírja: János az ő neve; vagy hogy az angyal közölje Máriával: Jézusnak nevezed őt. Mert a név egy életen át végigkíséri az embert – így egy életen át taníthatja őt magát, s a körülötte élőket is. Milyen jó lenne, ha mi is ily módon keresnénk nevet gyermekeinknek, ha ily módon választanánk bérmanevet – ha jobban értenénk a szimbólumok nyelvét.

S végül a másik fontos tény, melyet általánosságban megemlíthetünk az angyalokról az az, amit ugyancsak emeritus pápánk, XVI. Benedek tanít: „Az angyal olyan teremtmény, aki Isten előtt áll, és egész lényével Istenhez igazodik. Az angyal Isten előtt él és Istenért él. És éppen ez ad magyarázatot az angyalok másik jellemzőjére: ők Isten küldöttei. Elhozzák Istent az embernek, megnyitják a mennyet, és ezzel megnyitják a földet. Éppen azért tudnak nagyon közel lenni az emberhez, mert Istennél vannak.” Az angyalok Isten küldöttei, akik megnyitják a mennyet, és ezzel mennyitják a földet. Maga az Isten küldi őket hozzánk, hogy az ő fényét, az ő bölcsességét, az ő csodálatos isteni tervét mutassák és adják nekünk. A legjobban talán éppen a szent angyalokra érvényesek Sík Sándor, nemeslelkű papköltő szavai: „Az Isten küld, testvéreim, tinéktek / Hogy sugarai eleven tüzét, / Amik Arcáról a szívembe égtek, / Sugározzam csendesen szerteszét. / A testvéreknek, kik az éjben járnak / Az Isten küldött, szentjánosbogárnak.” Az angyalok nem a saját nevükben cselekszenek, hanem az Isten nevében; nem a saját maguk dicsőségét sugározzák, hanem az Istenét – ők az Isten küldöttei; Mint ahogy a kis szentjánosbogár sem képes magából és magától fényt sugározni – csupán azt adja tovább, amit nappal a naptól kölcsönzött – azt a fényt raktározza el, s azt csillogtatja meg az éjszakában. S talán maga az a tény is, hogy testi szemeinkkel nem látjuk az angyalokat, azt jelképezi, hogy ők mintegy saját magukat láthatatlanná téve, háttérbe szorítva az Istent, az Isten kifürkészhetetlen útjait mutatják nekünk, és azon vezetnek minket. Nem magukra, de Isten felé, Istenre irányítják figyelmünket.

Nemsokára az eucharisztikus imában mi is az angyalokat kérjük, hogy vigyék szentmiseáldozatunkat Isten oltárára, az ő színe elé. Igen, az angyalok valóban megnyitják a mennyet, s ezáltal megnyílik a föld is a menny felé – ahogyan az evangéliumban maga Jézus tanította: „megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.” Az angyalok megérintenek minket, embereket Isten közelségével. Adjunk ma értük hálát Istenünknek, s egyben buzduljunk fel példájuk láttán, hogy hozzájuk hasonlóan mi is Istent mutassuk az embereknek, mi is Isten küldöttei legyünk egymásnak, hogy mi is elmondhassuk már nem csak az angyalok, de a saját nevünkben is:

„Az Isten küld, testvéreim, tinéktek,

Hogy sugarai eleven tüzét,

Amik arcáról a szívembe égtek,

Sugározzam csendesen szerteszét.

A testvéreknek, kik az éjben járnak

Az Isten küldött, szentjánosbogárnak.”