Mindig csodálatos olvasni, hallgatni Szent János apostol jelenéseinek
könyvét. Lelki szemeink előtt megelevenedik a mennyei Jeruzsálem, a mennyország
csodálatos-, szimbólumokban gazdag látképe. Ma a megölt, és mégis örökkön élő
bárányról hallottunk, amint az egész mennyei sereg leborult előtte és imádta
őt.
Tudjuk, maga az Isten, Jézus Krisztus az, akit János a feláldozott bárány
alakjában látott meg (Itt templomunkban is, az oltár legtetején megvan ez a
csodálatos szimbólum!). Jézus valóban áldozati bárány lett: feláldozta magát
értünk. De milyen sokatmondó jelkép, sőt paradoxon: bár odaadta életét, mégis
él! Halálával váltotta tettekre életében sokszor hirdetett szavait: Aki meg
akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énértem, megmenti
azt... nincs nagyobb szeretete senkinek annál, aki életét adja barátaiért. Ezt
hangsúlyozza, és erre figyelmeztet mindenkor a feláldozott bárány képe itt
templomunkban, szóban pedig minden szentmisében.
Ne féljük mi sem feláldozni életünket, s ha kell boldogságunkat, jövőnket
szeretteinkért: szüleinkért, gyermekeinkért, unokáinkért. Bár látszólag tönkretehetjük
életünket azzal, hogy másokért élünk, valójában azonban így válunk mi is igazán
boldoggá – mert ez örök boldogságot ad nekünk. Szent célért feláldozott
áldozati báránynak lenni nem szégyen, de a legnagyobb kitüntetés. Maga Jézus ad
erre példát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése