Az emberiség történelmében sokszor felüti
fejét a világvége hangulat. Legutóbb és legerőteljesebben ez az ezredfordulókor
nyilvánult meg, de nem tűnt el teljesen. Sokakban sokféle aggódó gondolat
fogalmazódik meg: Mi lesz velem, gyermekemmel, unokámmal, életemmel?
A félelem ott munkálkodik és bénít, de a
keresztény ember nem lehet megkötözött. Felfelé kell tekintenünk és
törekednünk. Ha így, emelt fővel járunk – szemünk előtt tartva örök életünket,
akkor a félelem helyett a bizalom légkörét teremthetjük meg magunk körül. Tehát
az, hogy félünk-e attól az utolsó naptól, vagy várjuk, az nagyban memutatja,
mennyire élünk igazi keresztény életet…
plebania.net alapján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése