„Boldog az a szem, amely látja, amit ti
láttok...” – hallottuk Jézustól. E szavakon gondolkodva talán mi is
egyetértően bólogatunk: valóban milyen jó lehetett a tanítványoknak, az
apostoloknak, akik a saját szemükkel látták Jézust – magát az Istent... De vigyázat,
ne ámítsuk magunkat!
Jézus kortársai sem láttak sokkal többet, mint
mi. Láthatták ugyan az Istenembert, de ez még nem adott nekik nagyobb hitet.
Hisz mennyien látták, és mégsem hittek benne, mégsem hitték, hogy ő az Isten.
Mert testi szemeikkel nem láttak mást, csak egy embert – s róla kellett
elhinniük, hogy ő az Isten. S talán annyival könnyebb egy emberről elhinni,
hogy ő Isten, mint egy fehér kis ostyáról? Nem olyan nagy különbség ez, hisz
egyik sem mérhető Istenhez.
Így Jézus szavai nekünk is szólnak: „Boldog
az a szem, amely látja, amit ti láttok...” Boldogok lehetünk, hogy Isten
itt van közöttünk, s naponta láthatjuk, magunkba fogadhatjuk őt. Éljünk ezzel a
lehetőséggel, s éljünk emiatt tényleg boldogan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése