„Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj!” –
énekeljük a mai Ó antifónában. Adonáj magyarul Urat jelent, azaz magát az
Istent jelöli. Az Ószövetségben ezzel a szóval-, névvel helyettesítették az
Isten nevét, amit nem volt szabad kimondaniuk. Ma pedig azt kiáltjuk: Ó jöjj el
Urunk, Istenünk! Ezzel az egy szóval pedig megvalljuk, hogy a Messiás, Jézus
Krisztus maga az Isten, s az ő Fia.
Sok „Egyház” ma is elismeri Jézust, mint egy
egykor élt nagyszerű embert, híres tanítót, bölcs prédikátort...de nem ismerik őt
el Istennek. De ha ő nem lett volna Isten, akkor nem tudott volna minket
megváltani – logikailag és teológiailag ez ilyen egyszerű.
Mi megvalljuk: Jézus Krisztus, akire várunk, ő
valóban maga az Isten, s azért jön, hogy megváltson minket bűneinkből. Ezért
zengjük, zengve várjuk őt: „Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése