Urunk születése - éjféli mise

Karácsony „szentestéjét”, szent éjszakáját szemléljük és egyben ünnepeljük ezekben az órákban. És talán minden ember szívében ez az éjszaka, ez az ünnep a leghangulatosabb az összes közül. Az otthon kellemes melege, karácsonyfa pislákoló fényei, a mézeskalács jellegzetes illata, a kintről be-behallatszódó hideg téli szellő susogása, a csomagolópapír tarka színe – ezek mind-mind egyfajta varázslattá teszik ezt az estét. De remélhetőleg a legnagyobb örömöt nem ezek a kellékek, körülmények jelentik számunkra, hanem szeretteink közelsége – az, hogy amennyire csak tud, ilyenkor együtt van a család. Ez az ünnep a szeretet ünnepe – mondja mindenki, de kevesen értik meg, hogy miért is nevezzük ezt így.

Jézus születése azonban nem ilyen idillikus körülmények között történt. Nem meleg szobában, hangulatos fényeknél, hanem – mint az előbbi evangéliumban hallottuk – sokkal inkább zord körülmények között: saját otthon helyett egy egy barlangban, ágy helyett pedig jászolban. Így utólag már mi is tudjuk, de Isten mindezt előre tudta, s mégis megengedte. Nem sajnálta egyetlen fiát, hogy megmutassa: Isten szeretete valóban határok nélküli. Ezért a szeretet ünnepe a mai – Isten végtelen szeretetének az ünnepe. S ezt szemlélve, átélve mi is megtanulhatjuk: elsősorban ne a karácsony hangulatát szeressük a karácsonyban, hanem Istent, és azokat, akikkel ilyenkor együtt lehetünk. Adjunk hálát Istennek, hogy idén is van kivel ünnepelnünk, van kit szeretnünk, és van, aki szeret minket.

A mindent tönkretenni kívánó körülmények ellenére a Szent Család boldog volt, és boldog ünnep volt az első karácsony is. Egy igen bölcs tanító egyszer azt mondta: „nem az a fontos, hogy hol vagy, hanem hogy kivel vagy”. Valahogy így lehetett ez a Szent Családdal is. Nem élvezhették az otthon melegét, hangulatát, de érezhették egymás közelségét és szeretetét, és ez tette boldoggá az ő karácsonyukat. Ilyen boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! S ha mégis ott a hiány a szívünkben, mert nagyon hiányzik valaki, akivel nem tudunk ma együtt ünnepelni, akkor ez a tudat, ez a hiány gyújtsa fel szívünkben a vágyat, hogy a mennybe jussunk. Hogy ott az örök ünneplésben, az örökké tartó szeretet ünnepben vég nélkül legyünk majd boldogok – azokkal, akikkel egykor még itt éltük át oly sokszor a szeretet ünnepét. Ajánljuk fel ezt a szentmisét szeretteinkért – én is ezt teszem, s köszönöm, hogy veletek ünnepelhetek.

Gyermek született nékünk – énekeltük a szentmise elején. Istengyermek született, hogy megmutassa: Isten határtalanul szeret minket, embereket. Mi is így szeressük egymást, s így váljék az egész életünk karácsonnyá: véget nem érő szeretet-ünneppé!