Évközi idő harmadik vasárnapja

„Azt mondom, testvérek: Az idő rövid! Ezért, akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.” Szent Pál apostolnak ebből a két mondatból állt a mai szentlecke. Két mondat, amely világosan összefoglalja a keresztény ember – mondhatjuk így – világnézetét.

Ugyanis kétségtelen, hogy ezek a szavak hozzánk, mindannyiunkhoz szólnak, hisz biztos, hogy már sírtunk, vagy örültünk, vagy vásároltunk. De Szent Pál – kinek megtérését éppen ma ünnepelnénk, ha nem vasárnapra esne – valami olyat mond, hogy úgy éljünk, mintha ezek a dolgaink, érzéseink nem is lennének. Ha van feleséged, vagy férjed, élj úgy, mint ha nem volna, ha örülsz, mintha nem örülnél stb... Mit jelentenek ezek?

 Egyházunk egyik gyönyörű imája, könyörgése lehet a kulcs ehhez, mikor így fogalmaz: „Add Urunk, hogy úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék.” A múlandó javakat felhasználni eszközként, és nem célként. Erre tanít a mai szentlecke! „Add Urunk, hogy úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék.” Minden e világi dolog ugyanis csak eszköz. Nem cél. Eszköz ahhoz, hogy általa, azt jól felhasználva a mennybe jussunk. Mindent arra kell felhasználnunk, hogy általa közelebb kerüljünk az Istenhez, az örökkévalósághoz. Akinek van felesége, az feleségén keresztül, és őáltala pedig felesége könnyebben juthasson a mennybe. Ha van feleséged, vagy férjed, élj úgy, mint ha nem volna, mintha nem az volna a a legfontosabb. Többre vágyj, hisz vágyaidat teljesen csak az Isten elégíti ki, s hozzá kell eljutnod a férjeddel, a feleségeddel! Egymást segítve.

Mert „az idő rövid”. Az itt eltöltött évek időtartama legjobb esetben is mindössze 90 - 100 esetleg 110 év. És mi ez az örökkévalósághoz képest? Ahogyan Szent Pál mondja, valóban rövid. És mégis ettől a pár évtől függ az örökké valónk. Ez pedig óriási nagy lehetőség, hogy pár évnyi földi élettel kiharcolhatjuk az örök életet, örök boldogságot. Óriási lehetőség, de egyben óriási felelősség. Sokat bízott ránk az Úr: sokat nyerhetünk, de egyben sokért felelünk. „Azt mondom, testvérek: Az idő rövid! Ezért, akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.”