"Háromkirályok" - Urunk megjelenése

Mai ünnepünk neve „Urunk megjelenése”. Népiesen csak „háromkirályoknak” hívjuk ezt a napot azért, mert ma arra emlékezünk, hogy a három napkeleti bölcs-, király odaért a Betlehembe, meglátta a gyermekké lett Istent, s imádta őt. Az „Urunk megjelenése” kifejezés ugyanebből a történésből ered, azonban egy fontos jelkép is belefoglaltatik: a nem zsidó származású „három királyok” a világ összes nemzetét, népét jelképezik. Így válik világossá, hogy a Megváltó nem csak a zsidó-, a választott néphez jött, hanem az egész világnak megjelent, hogy az egész világot váltsa meg. Ezért hívjuk epifániának, megjelenésnek: Istent immár az egész világnak megjelent, már mindenki megismerheti őt.

Ez a fontos ünnepelendő tény, hogy „Isten mindenkié”, nekünk is üzenni akar. A mai nap „legfontosabb tanítása, hogy ne sajátítsuk ki magunknak Krisztust, hanem mutassuk meg és közvetítsük az ő szeretetét minden embernek” – tanítja Barsi Balázs atya. Hogy ne sajátítsuk ki Krisztust magunknak, hogy ne tartsuk meg Istent, a belé vetett hitünket magunknak, hanem adjuk azt tovább. Ahogyan Szűz Mária sem rejtegette Jézust, nem sajátította ki őt magának, hanem nekünk adta: tovább adta az emberiségnek. Ugyanígy kell tennünk nekünk is: nem elég, hogy eljövünk ide, az Istenhez, s kettesben elbeszélgetünk vele. De beszéljünk e hitünkről családunkban, valljuk meg hitünket a hitetlenek előtt, mutassuk meg Isten szeretetét a munkahelyen, s tegyük példaadóvá egész életünket.

De mindez csak úgy valósulhat meg, ha előtte leborulunk Jézusunk lábainál, s csendes, személyes imádságban imádjuk őt – úgy, mint ezt megtették a „háromkirályok”. Biztosak lehetünk benne, hogy ennek az ajándéknak örül a legjobban az Istengyermek.