Hamvazószerda

Ma újra elkezdünk egy nagyböjti időszakot. Van, aki életében még csak a tizediket, van, aki a negyvenediket, más a hatvanadikat vagy nyolcvanadikat. De milyenek voltak az előző böjtjeink? Emlékszünk például a tavalyira? Vajon hoztak-e valami gyümölcsöt? Sikerült-e lelkiekben megújulnunk, gyarapodnunk?

Mindezek a kérdések vetődtek fel bennem, mikor tudatosítottam, hogy újra itt a hamvazószerda, a böjt, s hogy már hanyadszor szólít fel Egyházunk: Térjetek meg, s higgyetek az evangéliumban.

De kell, hogy minden évben, újra és újra mindannyian magunkba szálljunk, s böjtölve ráéhezzünk az istenes dolgokra. A böjtnek ugyanis éppen az a célja, hogy ne csak a földi javakra, élvezetekre, kívánságokra éhezzünk, hanem túllépjünk ezeken, s többre vágyódjunk - örök javakra, melyek nem csak ideig-óráig csillapítják vágyaink szomját, de egy örökkévalóságon át.

Előírt, fontos és szigorú böjt ma és a nagyböjti péntekeken a húsételtől való tartózkodás. De ez korántsem minden. Sokkal több lehetőségünk van arra, hogy e nagyböjti időszakot gyümölcsözővé, lelkünknek hasznossá tegyük. Az fiataloknak felettébb hasznos lehet az élvezeti cikkek, pl. a számítógép böjtje... Az idősebbeknek talán a szavak, vagy a televízió böjtje... A gyermekeknek a játék, vagy a viccelődés böjtje... Mert ha valami megszokottat szándékosan kihagyunk, akkor mindjárt érezni fogjuk annak hiányát. S ezt az időbeli és kívánságbeli hiányt kell kitöltenünk valami olyannal, ami Istenre irányítja figyelmünket... Lelki olvasmány, rózsafüzér, keresztút, betegek-, rég nem látott szeretteink-, vagy ellenségeink meglátogatása, lelkiismeretvizsgálat, hittan tanulás, elgondolkodás életutunk helyességén...

Ha még nem tettünk, tegyünk most valamilyen elhatározást, hogy az idei böjt Istennek tetsző, számunkra pedig gyümölcsöző-, emlékezetes legyen.