Simeon gyönyörű hálaénekét hallotuk a mai
evangéliumban. Szent Lukács evangélista pedig megjegyzi, hogy ennek a férfiúnak
maga a Szentlélek adta tudtára, hogy még életében találkozni fog a Megváltóval,
Jézussal. S most, hogy azon a napon – melyre emlékezünk – találkozott vele,
annyit mond: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, mert szemeim meglátták
Szabadításodat” – más szóval: Istenem, már elértem életem célját,
találkoztam veled, a te Szent Fiaddal, s most már elmehetek ebből a világból.
Milyen csodálatos és nemes életcélja volt Simeonnak: csupán találkozni az
Úrral, s annyi elég volt neki. Tudta, ez a legnagyobb és legtöbb, amit életében
megkaphat, elérhet.
Nekünk pedig ez a lehetőség megadatik minden
nap, minden szentmisében: magával az Istennel találkozhatunk. Készüljünk fel mi
is mindig alaposan erre a találkozásra. S ha az Istennel való találkozás
pillanatait teljességgel megéljük, átéljük, mi is – Simeonhoz hasonlóan –
rájövünk: másra, többre nem is vágyhatunk az életben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése