Az előbb hallott csodálatos kenyérszaporítás
Jézus egyik legismertebb csodája. De ez a csoda nemcsak mára vált ilyen
ismertté, hanem amint ez megtörtént, Jézust azonnal, erőszakkal királlyá
akarták tenni. Ő azonban visszavonult, eltűnt előlük. Vajon miért? Hisz máskor ő
maga mondja, ahogy a passióban is hallani szoktuk: „Igen, én király király
vagyok.” A csodálatos kenyérszaporítás után azonban ő eltűnik előlük.
Egy ilyen csodatevő királyt ma is elfogadna
minden nép, minden nemzet. Persze ma nem azt kérnék, hogy kenyeret szaporítson,
sokkal inkább azt, hogy pénzt. Eléje tennének néhány eurót, s kérnék, úgy
sokszorozza meg, hogy mindenkinek bőségesen jusson – mint akkor a kenyerekből.
Ő pedig – Isten lévén – mindezt meg tudná tenni. De ahogy a mi történet is
mutatja: ő nem ezt akarja. Ő nem a földi-, mulandó dolgokat jött gyarapítani,
sokasítani, hanem a mennyei és örök dolgokat akarja velünk megismertetni. Ezért
nem hagyja, hogy földi királlyá tegyék, mert tudja, akkor mindig csak az
effajta csodákat kérnék tőle, és sosem tudnának betelni a földi jóval –
bármennyit is adnának neki.
Ez a mai vasárnap, ez a mai szentmise (többek
között) erre akar megtanítani minket, hogy mi is megértsük: Isten nem a mi
földi kívánságaink mindenkori beteljesítője, hanem Isten, aki az örök mennybe
hív. Mindenekelőtt üdvösséget kérjünk tőle, nehogy előlünk is eltűnjön, mint
akkor a tömeg elől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése