"Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten
Országába!" a tanítványok megdöbbennek Jézus eme szavain, mert Jézus
korában a zsidóság körében meggyőződés volt az, hogy ha valakinek vagyona van,
jóléte, az Isten áldása.
Azonban
Jézus szavaiban a gazdagság nem is annyira az anyagi jólétet és vagyont
jelenti, hanem sokkal inkább azt az állapotot, mikor az ember el van telve önmagával,
és úgy gondolja, jó neki úgy ahogy van, nincs szüksége senkire és semmire. El lehet
telve azzal, hogy keresztény, és hogy megtartja Isten parancsait.
Az
első században a laodíceai egyház is gazdagnak érezte magát ebben. S meg is
kapta az üzenetet Krisztustól, a Jelenések könyvében: "Azt mondod: Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs
szükségem semmire. - Nem látod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény,
vak és mezítelen?" Persze ez nem azt jelenti, hogy nincs bennünk
komoly törekvés, szándék, hogy jó keresztények legyünk. Csak sosem szabad
megelégednünk – a lelki életünkben – önmagunkkal. Sosem mondhatjuk azt: ez már
így jó, ez már így elég, ettől nem kell több. Soha ne képzeljük azt, hogy itt a
földön valaha is már elértük a célt, hogy már tökéletesek vagyunk. A szentek
mindig magukat tartották a legnagyobb bűnösnek, mert minél inkább
tökéletesedtek, minél inkább lemondtak magukról, annál inkább látták, hogy még
milyen messze van az igazi tökéletesség, az Isten. Éppen ezért soha ne a
másikhoz viszonyítsuk magunkat, hogy én tökéletesebb vagyok mit ő. Hisz éppen ezt
tette a farizeus is, amikor így imádkozott: "Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan bűnös, mint a többi
ember, mint ez a vámos is." Mi mindig Istenhez viszonyítsuk magunkat, s
akkor látjuk meg igazán, mennyi hiányzik még tökéletességünkből. /plebania.net nyomán/
A
gazdag ifjút maga Jézus is – hallottuk – megkedvelte, de ő mégis leverten
távozott. Mi ne leverten, de felbuzdulva távozzunk majd innét, hogy Istenben gazdagodjunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése