A moábiták királya, Balak elhívatta és arra
kérte Bálámot, hogy átkozza meg Izrael fiait. Bálám azonban közben az igaz
Isten embere lett – az ő prófétája, Isten „látóembere”. Lelkiismeretében
érezte, hogy nem átkozhatja meg azt, akit Isten megáldott, ezért királya
ígéretei és haragja ellenére átok helyett áldást mondott Izraelre. Ekkor hangzott
el az ő szájából az egyik legfontosabb jövendölés a Messiásról, ahogy
énekünkben is elhangzik: Megmondotta Bálám próféta: Csillag kél e világra A
Jákobnak nemzetéből, világ javára.
De mit jelent, mit üzen ez nekünk? Talán azt,
hogy tanuljunk a pogány Bálám prófétától – aki legyőzte korának és népenek
téves felfogását, ellent tudott mondani királyának, mert lelkissmerete ezt
parancsolta neki. Hallgassunk mi is lellkiismeretünk szavára akkor is, mikor
nehéz, mikor az nehézségbe ütközik. Mert így mi is próféták lehetünk – ha nem
is egy egész nép, de talán családunk számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése