A besztercebányai egyházmegye védőszentje, Xavéri
Szent Ferenc a 16. században élt, s megismerkedett egy másik szenttel, mégpedig
Loyolai Szent Ignáccal. Együtt alapították meg a jezsuiták rendjét, mely
mindmáig nagy tiszteletnek örvend, és a szent tudományok továbbadásának, a
tanító munkának szenteli tevékenységét – több ezer papot, szent életű embert
adott már az egyháznak.
Micsoda találkozás lehetett az, amikor a két szent
találkozott. Nem voltak egyformák sem természetben, sem tulajdonságokban. Mégis
nagy munkát, Istennek tetsző munkát vittek véghez – ugyanis egy célért
küzdöttek. Isten országának építése volt mindkét szent életének célja.
Adventi utunkon, melyet néhány napja kezdtünk el,
lássuk meg a másikban azt a jót, a jó célt, amiért küzd. Ne csak a kevésbé
tetsző tulajdonságait nézzük, hanem azt, miért van itt pl. ő is a templomban.
Hamar rájövünk, hogy ugyanazért, amiért mi. Tehát egy a célunk, ezért fogjunk
össze – mindenekelőtt mi, keresztények, s együttes erővel, egymás segítve
haladjunk ma ádventi utunkon, s minden nap Istenhez vezető utunkon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése