Ilyenkor első pénteken, egy alapos szentgyónás
után, mikor teljesen bűntelen a szívünk, akkor neheztelve hallgatjuk Istenünk
szavait: „Atyátok fölkelti napjait jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad
mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.” Talán irigykedünk, hogy a „kevésbé
jók” is, vagy akiket mi rosszaknak könyveltünk el, szintén sok jót megkapnak az
életben.
De gyorsan fordulhat, és – biztosan már
tapasztaltuk – fordul is a kocka, mikor újra visszaesünk régi bűneinkbe...
Mikor újra bűnösök leszünk. S olyankor milyen jó hallani a bátorító, buzdító
szavakat magától az Istentől, melyek egyébként ugyanazok, amiket neheztelve
hallgattunk: „Atyátok fölkelti napjait jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt
ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.”
Mindig emlékezzünk arra, hogy mind bűnösök
vagyunk, és éppen ezért Isten kegyelmét és ajándékait soha ne irigyeljük
senkitől. Mert lehet, még ma mi fogunk a legjobban rászorulni Isten irgalmára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése