Húsvétvasárnap

Minden évben újra és újra megünnepelteti Egyházunk hitünk és vallásunk legfőbb eseményeit. Mi pedig tudjuk, hogy legalább egyszer egy évben, éppen ilynekor húsvétkor el kell végeznünk szentgyónásunkat és szentáldozásunkat. Azért ilyenkor, mert a húsvét a mi legnagyobb ünnepünk.

Aki pedig már kicsit idősebb, talán joggal teheti fel a kérdést: miért kell ez? Miért kell minden évben húsvétkor – talán már ötvenedszer, hetvenedszer, kilencvenedszer – újra és újra végighallgatni ugyanazokat a hosszú szentírási részeket, elmondani ugyanazokat az imádságokat, ugyanúgy keresztet csókolni, ugyanúgy szentsírt látogatni, ugyanúgy alleluját énekelni?

Azért, hogy Istenbe és az örök életbe vetett hitünk el ne gyengüljön, hitünk alapját és lényegét el ne felejtsük, s hogy az Egyház szentségei által mindannyian új erőre kapjunk az élet sokszor igen nehéz küzdelmeibe, ahol a világ már sajnos nem a mi malmunkra hajtja a vizet. A világ nagy része ugyanis  már nem velünk, de ellenünk van. Így ha nincs elég mélyen a keresztény gyökerünk, kiszáradunk és elpusztulunk.

Naponta halljuk a megdöbbentő híreket. S már oda jutottunk, mikor nem az a kérdés, lesz-e Európában terrortámadás, hanem az, hogy hol lesz és mikor. Már nem az a kérdés, hogy jönnek-e közénk idegenek, ellepik-e földünket, hanem csak az, hogy melyik nap mennyien jönnek. S ha pontosan és biztosan nem ismerjük saját hitünket, ha keresztény hitünknek nincs mély gyökere, ez a „más kultúra”, ez a teljes más gondolkodásmód és felfogás tönkretesz minket.

A minap hallgattam egy beszélgetést a rádióban, ahol kerek-perec kimondták: „sajnos már oda jutottunk, hogy ha egy muzulmán közénk jön, mi leakasszuk a falról a keresztet, hogy ő jól érezze magát.” De ennek nem az a másik idegen ember az oka, hanem a mi hitbéli tudatlanságunk és gyöngeségünk. Mi azonban azért elmélkedtünk idén is annyit a szent keresztről nagypénteken, hogy felfogjuk, tudatosítsuk, higgyük: Nekünk a szent keresztben van az életünk és a feltámadásunk – s ha azt bármilyen okból eltávolítjuk, leakasztjuk, feladjuk egész hitünket, lemondunk Istenünkről, s azzal lemondunk örök életünkről. Az idei húsvét is arra hivatott, azért ünnepeltetett meg oly tisztelettel és a legnagyobb ünnepélyességgel, hogy keresztény hitünkben megerősítsen minket.

Minden évben, s ma is ezzel a szándékkal énekeljük az alleluját, ezzel a lekülettel kívánjunk egymásnak áldott húsvéti ünnepet. Hogy az idei húsvét után is jobban higgyünk mint eddig, hogy az idei húsvét után is biztosabbak legyünk hitünk igazságaiban, s hogy az idei húsvét után is mind jobban ragaszkodjunk kereszténységünkhöz, azaz a feltámadt Jézus Krisztushoz.