Sok régi fiatal barátommal, ismerősömmel
beszélgettem a napokban. Szinte mindannyian olyan megkeresztelt katolikusok,
akik voltak elsőáldozók, voltak bérmálkozók… De jócskán megdöbbentem azon,
milyen kevesen vannak, akik ma igazán hívők közülük. Sokan egyáltalán nem
hisznek, mások – mint mondják – hisznek „valamiben”, ismét mások „hisznek
Istenben”, de nem gyakorolják hitüket… Alig találtam olyat, aki hisz Istenben,
hisz Jézus Krisztusban, s hisz a feltámadásban – s ezt a hitét vállalja,
gyakorolja is. Talán most éreztem át igazán: az istenhit ma már nem egy általánosan
elterjedt valóság, sem a világban, sem itthon.
De talán ti is hasonlót tapasztaltok
tapasztaljátok, hogy családotokban, barátaitok körében egyre jobban elgyengül
az istenhit, s egyre kevesebben hiszik az Isten végtelen jóságát, irgalmát,
szeretetét – s az ő örök országát. De ha visszamegyünk Jézus földi életének
idejéig, amit az idők teljességének hívunk, ott is hasonló hitetlenséggel
találkozunk. S nem csak Jézus ellenségei voltak azok, akik nem hittek.
Húsvétvasárnap reggeléről azt olvastuk – nem hittek még a Jézushoz legközelebb
állók, az apostolok sem. Nem voltak „könnyenhívők” – sőt kimondottan nehézkesen
járták a hit útját. De Jézus nem hagyta őket egyedül. Megjelent nekik, szólt
hozzájuk, evett előttük – hogy emberi módon, az emberi szemnek, érzékeknek
bizonyítsa be: ő feltámadt a halálból. S ezzel többek között azt is igazolta,
hogy ő maga az Isten – hisz a halálból való feltámadásra az ember nem képes.
Megjelent nekik, újabb csodákat tett, újra tanította őket, hatalmat adott
nekik, rájuk bízta Egyházát, és még sok más csodajelet is művelt. De mindezt
honnan tudjuk? Honnan lehetünk biztosak ebben?
„Ezeket megírták, hogy higgyétek: Jézus a
Messiás, az Isten Fia…” – hallottuk az evangélium befejezéseként. Ezeket
megírták a szentírók, hogy tudjuk, mit kell hinnünk. Mikor egy-egy ismert
evangéliumi részt felolvasunk talán épp ilyenkor húsvétkor, úgy gondoljuk:
minek ezt megint végighallgatni, hisz tudjuk fejből, ismerjük, sokszor
hallottuk, tán már unalmas is… „Ezeket megírták, hogy higgyetek” – hogy
újra felolvassuk, újra átgondoljuk, hogy hitünk növekedjen, erősödjön. Mert
mindezeket nem elég ismerni – hinni is
kell! A hit pedig nem olyan mint egy megszerzett tudás vagy tapasztalat: „Megtanultam
az ABC-t, s talán sosem felejtem el.” A hitet nem elég egyszer megszerezni, azt
táplálni is kell. Azzal, hogy újra és újra elolvasom a szent igazságot a
Szentírásból, hogy újra és újra átelmélkedem, átimádkozom. S hogy az itt, a
szentmisén hallottakat az Úr testével, a szentáldozással megerősítsük.
Az Isten minden nap, minden szentmisével adni
akar nekünk: hitet és saját magát, hogy ezeknek köszönhetően örökké élhessünk.
Legyünk tanúi az itt hallottaknak és az itt megélteknek, hogy általunk mások is
megtapasztalják, megérezzék: Krisztus a halálból valóban föltámadt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése