Valaki, mint
hallottuk, így szólította meg Jézust: ,,Mester! Mondd testvéremnek, hogy…” S
talán nem is kell folytatnunk. Első hallásra semmi különleges nincs ebben a
kérésben. De ha mélyebben elgondolkodunk rajta, talán észrevesszük: már
alapjában véve maga a kérés is milyen helytelen. Hisz hogyan mondhatja egy
ember az Istennek: „Isten, légyszíves akkor ezt mondd, meg azt mondd – mert
ezt akarom tőled hallani”? Nem az Isten tudja jobban, hogy mit kell
mondania, mit kell tennie?
Vigyázzunk, nehogy
mi is abba a hibába essünk, hogy a saját szavainkat akarjuk viszahallani Isten
szájából. Mert könnynen megeshet, hogy valamire választ várunk, de közben a
választ mi már megfogalmaztuk – csak várjuk az ő megerősítését. Legyünk
nyitottak Isten szavára, hogy valóban azt halljuk meg, amit ő akar nekünk
mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése