Mindenszentek

Ahogy jöttünk e mai szentmisére, mindannyian megfigyelhettük, megérezhettük a már az ilyenkor szokásos hangulatot – az ősz, a lehulló falevelek, s már a temetőkben elhelyezett virágok, gyertyák halk üzenetét – halottak napja közeleg, szinte már itt is van. De csak szinte. Ma ugyanis elsősorban nem elhunyt szeretteinkre kellene gondlunk – szomorkodva, búslakodóan, fájdalmas szívvel. Ma ünnepünk, sőt főünnepünk van – Mindszentek napja.

Ez a mai nem a szomorúság, a fájdalom és a hiányérzet napja, hanem az öröm, a dicsőség, az ünnep napja. Igaz, azokat ünnepeljük, akik már meghaltak, de mindazokat, akik már a végtelen boldogságban vannak. Akik elérték életük célját: lelkük üdvösségét. Azt a megszámlálhatatlan sereget ünnepeljük, amelyről Szent János írt a ma hallott jelenéseiben – akik fehérre mosták ruhájukat (értsd: lelküket) a Bárány  vérében (értsd: Krisztus áldozatában). Azokat, akikért nem hiába halt meg Krisztus, de akik felismerték őt, megismerték őt, vele éltek a földön, s már vele élnek a mennyben, az új Jeruzsálemben, Isten városában. Azokat a sokakat, akikért Krisztus vére kiontatik a bűnök bocsánatára, s akik az isteni dolgokat cselekedték az ő emlékezetére. Nem a szomorúság, és nem a halottak emlékezete. De az öröm, és az élők ünnepe.

Még ebben a szomorúnak megszokott halottak napja körüli hangulatban is ünnepet hirdet Egyházunk. Igaz, testi szemmel halottakat, de mennyei szemmel már megdicsőülteket, örökké boldogokat láthatunk. Adjon erőt, adjon örömet, adjon reményt és bizonyosságot minden szentünk, köztük a Szűzanya példája, hogy őt, Jézust e számkivetés múltán mind meglássuk.

Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, ünnepi napot ülvén Mindenszentek tiszteletére. Kiknek ünnepén örülnek az angyalok és magasztalják az Istennek Fiát. Ez legyen mai énekünk, ez legyen mai örömünk!