A Szlovák Püspökkari Konferencia pásztorlevele a vasárnap megszenteléséről - Ádvent első vasárnapja

Kedves Testvérek!

Advent első vasárnapja van. Az Isten igéje többféle szempontból is emlékeztet az Úr eljövetelének napjára. Szent Pál apostol hangsúlyozza: ez a fontos nap közeledik – ezért szükséges, hogy mondjunk le a sötétség cselekedeteiről és öltsük magunkra a világosság fegyvereit. Izaiás próféta leírja, mi minden történik majd annak a napnak elérkezésekor. Az Úr Jézus is figyelmeztet bennünket az evangéliumban, hogy ne érjen bennünket meglepetésszerűen, mert ez a nap váratlanul fog érkezni: a mindennapok megszokott teendői között ér majd minket.

Az Úr sorsdöntő napjának eljövetelére készülve életünket az ünnepnap megszentelésével szenteljük meg. Ezt a napot az „Úr napjának” is nevezzük. Ez a nap segít bennünket abban, hogy ne feledkezzünk meg életünk eredetéről és értelméről. Alkalom arra, hogy megálljunk, és figyelmünket az Istenre irányítsuk. „Gondolj az ünnepnapra és szenteld meg” (vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa, 410.oldal). Ezek az ünnepnapok a vasárnapok: emlékeztetnek Urunk feltámadására és a Szentlélek eljövetelére. Egyúttal utalnak a világ teremtéséről szóló bibliai üzenetre, amely szerint Isten a hetedik napon megpihent.

A múltban a vasárnap megszentelése teljesen természetes volt társadalmunkban. Manapság, sajnos, ez már nincs így. Sokan dolgoznak, vagy bevásárolnak vasárnap – gyakran a templomlátogatás kárára. Olyan légkör alakul így ki, amelyben az ünnepnap nem ünnepi módon történő átélése normálisnak és elfogadhatónak tűnik, mégpedig a hívő katolikusok számára is. Ezzel viszont nem lehet egyetérteni. Isten harmadik parancsolatának tiszteletben tartása ma is a vasárnap megszentelését jelenti, vagyis megpihenünk a munkától, és hálát adunk az Úrnak az istentiszteleteken. Van miért Istennek hálásnak lennünk és van őt miért dicsőíteni.

Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy megpihenjen az egész héten végzett munkától. Szükséges, hogy a családunknak, hozzátartozóinknak is szenteljünk időt. A hét folyamán sok a kötelességünk, és kevesebb időnk jut egymásra. Vasárnap a családnak együtt kellene lennie, nem szabadna hiányoznia a közös déli étkezésnek, a hívőknél a közös imának sem. Lépten-nyomon azt látjuk azonban, hogy sok apa kénytelen építkezéseken vagy fejlesztési projekteken dolgozni – megállás nélkül akár két-három héten keresztül is. Sok asszony – édesanya nem töltheti a vasárnapot a családjával, mivel az üzletekben kell lenniük. Tudatosítanunk kellene végre, hogy a köznap és a vasárnap közötti különbség eltörlésének első áldozata a család.

Ha egy cég vagy üzlet tulajdonosa vasárnap és ünnepnap sem szünetelteti a munkát, nem ad az alkalmazottainak lehetőséget arra, hogy kellő módon éljék át az ünnepnapot.

Amikor ezt megemlítjük, köszönetet akarunk mondani azoknak a vállalkozóknak, akik tiszteletben tartják a vasár- és ünnepnapok ünnepi jellegét. A vállalkozókat ebben az esetben azonban csak a felelősség egy része terheli. A vasárnap megünneplésének következményeiért ugyanis mindnyájan felelősek vagyunk. Ha vasárnap építkezünk, vagy a ház körül dolgozunk, nem fog minket zavarni, hogy az üzletek nyitva tartanak. Sőt, nagyon is kapóra jön ez számunkra. Ezért azonban – a mi igényeink és elvárásaink miatt – másoknak kell munkába állniuk.

Ehhez az is hozzá tartozik, hogy a társadalom liberális hozzáállása a nyitvatartás idejéhez negatívan hat a családi életre. Gondoljunk csak arra, hogy az apa vagy az anya vasárnapi távolléte mindig szegényebbé teszi a családot. Ott, ahol nincs idő arra, hogy építsük az emberközti kapcsolatot, a családi közösség mindenféle veszélynek van kitéve. Ezen felül pedig a hosszantartó, szünet nélküli munkának egészségügyi következményei is vannak, és az ilyen munka kevésbé hatékony.

Szívügyünk, hogy társadalmunkban minél több boldog és elégedett ember legyen. Szeretnénk, hogy az édesapák és édesanyák a gyermekeikkel tölthessék a vasárnapot, és ne az építkezésen vagy az üzletek polcai között.

Hozzátok fordulunk, drága híveink, támogassatok minket abban az igyekezetben, hogy jobban át tudjuk élni a vasárnapokat. Felszólítjuk a politikai pártok képviselőit, a vállalkozókat és az önkormányzatokat, hogy a nyitva tartás idejéről való döntésekkor ne küldjék az anyákat és apákat vasárnap munkába. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ha mi, keresztény katolikusok nem változtatunk a szokásainkon és az ebből eredő igényeinken, hiábavalók lesznek a polgári képviselőinkhez intézett felhívásaink, hogy változtassanak a vasárnapi nyitva tartás gyakorlatán. Ezért, kedves testvérek, arra kérünk benneteket, szenteljétek a vasárnapot Istennek és családotoknak. Vegyünk részt az istentiszteleten. Látogassuk meg hozzátartozóinkat és barátainkat, főleg az időseket, a betegeket, a magatehetetleneket. Ne járjunk vasárnap bevásárolni. Ne feledjük, hogy minden eladónak van családja, amely vasárnap hiányolja őt.

Arra kérjük az üzletek és vállalatok tulajdonosait, ne követeljék az alkalmazottaiktól a vasárnapi munkát, ha ez társadalmilag nem feltétlen szükséges. Több európai állam példáján láthatjuk, hogy a vasárnap szabad napként való megtartása nem csak lehetséges, hanem hasznos is.

Titeket is, lelkiatyák, kérünk: sok plébánia területén létezett egy hasznos gyakorlat – a vasárnapi istentiszteletet kibővíteni egy délutáni ájtatossággal, litániával vagy szentségimádással. Sajnos, a vallásosságnak ezek a megnyilvánulásai már háttérbe szorultak. Ahol csak lehetséges, próbáljátok meg újraéleszteni a délutáni ájtatosságok hagyományát vagy más értékes lelki programot.

„Isten házába indulunk, örömtől dobban a szívünk” – ezt énekeltünk a mai zsoltárban. Ezek a szavak fejezik ki a legjobban azt, amire – testvéreink – buzdítani szeretnénk ezzel a pásztorlevéllel. Hogy újra felismerjétek a Szentháromság egy Isten ünnepléséből fakadó örömet, amelyre meghív az ünnepnap megszentelése. Hogy nagyobb örömötök legyen a családi életből, és másokat is részesítsetek ebben az örömben. Ebben a szellemben, a zsoltárossal egyetemben imádkozunk értetek és sok boldogságot kérünk számotokra és családjaitok számára.

Áldjon meg és védelmezzen benneteket a Mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Szlovákia püspökei

(Kérjük felolvasni advent 1. vasárnapján, 2016. november 27. szentbeszéd helyett)