Szent
Joakim és Szent Anna bármilyen isteni ígéret nélkül kötelességüket, és hitbéli
meggyőződésüket követve, megtartva őseik hagyományát bemutatták gyermeküket,
Máriát az Úr templomában. Nem tudták még, hogy azt viszik az Úr templomába, aki
maga lesz az Úr hajléka. De mégis, milyen fontos, hogy ezt megtették.
Olyannyira fontos volt, hogy ma, több mint kétezer évvel ezután is
megemlékezünk arról a napról, arról az eseményről.
Sokszor,
mikor megteszünk egy-egy látszólag mindennapos, közönséges, sőt talán
fölöslegesnek látszó dolgot, abban a pillanatban nem is sejthetjük, milyen nagy
dolgot tehet Isten ezen keresztül. Mert mindig ott van a lehetőség, hogy épp a
mi leghétköznapibb tettünkön keresztül művel majd az Isten hatalmas dolgokat.
Éppen ezért végezzük mindennapi dolgainkat őszinte szándékkal, a legnagyobb
szeretettel, úgy, mintha a legfontosabb dolgot tennénk.
Velünk
is nagy terve lehet Istenünknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése