Pásztorlevél a
Besztercebányai Püspökség megalapításának
240. évfordulója alkalmából Szent
István első vértanú ünnepére,
2016. december 26-ára.
Drága Testvéreim, kedves
fiúk és lányok!
Szent
István első vértanú ünnepe van, gondolkodjunk el szentünk lelki nagyságáról, önfeláldozásának
értékéről.
Minden
ember szeret igazságban élni és senki sem akarja, hogy becsapják, vagy
félrevezessék. Az igazság fontos része mindennapi életünknek, de az örök
életünk elérésének is elengedhetetlen velejárója. Az Istenről és az emberről szóló örök
igazságokat elmondhatjuk szavak segítségével is, de egy-egy igazságról a
tanúságtevés a legmeggyőzőbb mód. Ha ezt
a szót halljuk, hogy „vértanúság”, akkor a tanúskodás legmagasabb fokára kell
gondolnunk. Az, aki egy igazságról vére hullásával tesz bizonyságot, akkor azt
a leghitelesebben tolmácsolja és kiáll annak igazáért. Az első keresztények
számára Szent István diakónus vértanúsága meggyőző jel volt, mely szerint Jézus
vallása és tanítása igaz és isteni eredetű, mert a legdrágábbat, a saját életét
is hajlandó volt érte feláldozni.
Most
pedig nézzük - az ünnepi évforduló kapcsán- egyházmegyénk, a Besztercebányai
Püspökség létrejöttét. Azt mondják a történészek, hogy egyházmegyénk területén
jóval létrejötte előtt már a krisztusi tanokat hirdette az Egyház. Különböző
helyekről érkeztek hithirdetők – Írországból, Skóciából – azonban ekkor még nem
létezett semmilyen szervezett egyházi élet, csak a 8. század végén kerülnek
Közép Európa keresztény közösségei rendezett keretek közé, más egyházi intézmények
fennhatósága alá. Valószínű, hogy ez a vidék 827-től a Salzburgi érsekséghez
tartozott, egészen 880-ig, amikor is létrejön a Nyitrai Püspökség és a mai
Szlovákia területének nagyobb részét magába foglalta. Ezután a hozzánk missziós
munkára érkező papok nem csupán hitünk tanait prédikálták, hanem létrehozták és
megszervezték az egyház közigazgatási rendjét is.
Krisztus
után 1000-től, Szent István király uralkodásának kezdetétől, egészen 1776-ig
egyházmegyénk az Esztergomi Püspökség része volt. Megjegyzendő, hogy nagy
jelentőséggel bírt egyházmegyénk akkori lelki életére a Znívóváraljai premontrei
prépostság megalakulása is, melynek működése következtében több mint 60 helyen létesül
plébániai közösség és épül templom, mely közül a mai napig több is fennáll.
1776-ban,
Mária Terézia királynő rendelkezéséből a Besztercebányai Püspökség kivált az
Esztergomi Püspökségből és önálló egyházmegyévé alakult – a szepesi és a
rozsnyói püspökséggel együtt -, melyek létrejöttét VI. Piusz pápa 1776. március
13-án a Regalium principum kezdetű pápai bullával jóváhagyott.
1918-ban
felbomlott az Osztrák – Magyar Monarchia, megalakult Cseh – Szlovákia, és ebben
az új államalakulatban a hajdani Esztergomi Egyházmegyéhez tartozó területek is
új elrendezést kaptak: 1922-ben létrejött a Nagyszombati Apostoli
Adminisztratúra, mely a Szentszék igazgatása alá tartozott, a Besztercebányai
Püspökség pedig a Nagyszombati Apostoli Adminisztratúra alá rendelt püspökség
lett. Ideiglenes megoldásként jött létre ez a szerveződés. 1977-ben megalakul a
Szlovák Egyházi Tartomány és létre jön a Nagyszombati Érsekség. 1995-ben a
Nagyszombati Érsekséget átnevezik Pozsony-nagyszombati Érsekséggé. 2008-ban újjászervezik
a Szlovák Egyházi Tartományt, ez szerint a mi püspökségünk részleges területi
változtatásokkal továbbra is a Pozsonyi Érsekség alárendelt püspöksége maradt,
részeként Szlovákia Nyugati Egyházi Tartományának.
Kedves
Hívek, nem szeretnénk ezen ünnepi évfordulón csupán a történelmi tényeket
felsorakoztatni, de szeretnénk felhívni kedves figyelmeteket a püspökségnek, mint
helyi egyháznak jelentőségére, fontosságára és küldetésére, hiszen létezése
szorosan összefügg az Egyház küldetésével.
Mi
az Egyház feladata? Miért hozta létre Jézus Krisztus? Gyakran beszélünk az
Egyház karitatív és szociális küldetéséről. Valóban Egyházunk e tevékenysége
jól látható jelen korunkban is: a menekültek megsegítése a Közel-Keleten,
Afrika éhezőinek nyújtott segítség, vagy az ukrán háborús konfliktus
áldozatainak adott támogatás mind-mind fényes bizonyítéka a hívek együtt érző
jóságának, szeretetének, mert jól tudjuk, hogy minden szenvedőben Jézus
Krisztus várja segítségünket. Aztán értékelnünk kell az egyházi iskolák és
nevelő intézetek szolgálatát. Ilyenek, hála Istennek, szép számmal működnek
Szlovákia területén is, és gyümölcsöző az ő szolgálatuk. Egyházi kórházainkban,
szociális intézeteinkben kiváló szakemberek szerető szívű keresztényekként
végzik feladatukat. Amellett, hogy
szakszerűen gondoskodnak a rászorulókon, az örök élet felé is utat mutatnak
szenvedő testvéreinknek. És éppen ez az,
ami sajátságosan keresztényi. Mert minden felsorolt intézmény, ha munkáját a
legszakszerűbben is végzi, csupán erre az életre, ebben a világban tud és akar
segíteni, azonban a keresztény intézetek az emberek megszentelésén is
fáradoznak. Igen, mert ez az Egyház elsőrangú küldetése!
Megszentelni
azt jelenti, hogy valamit Istennel összekötni, azzal, aki egyedül szent, a
legszentebb. Ezt a lehetőséget nekünk Jézus Krisztus adta meg azáltal, hogy
megváltott minket, hogy a bűn istennélküli állapotából a kegyelem Istennel való
közösségébe hozott. Ennek előképe a zsidók Egyiptomból való kiszabadulása, amit
napunk szentje, Szent István vértanú is említett védőbeszédjében. (vö. ApCsel 7.
fejezet)
Számunkra
az Úr Jézus a mi Mózesünk. Kereszthalálával és feltámadásával megváltott
minket, megszabadított bűneinktől és ez által megújította azt a szeretet-
kapcsolatot, amit bűneink által elveszítettünk, ezen túl újra a mennyei haza
lakosai lehetünk.
Szt.
Eudes János (+1680) francia szerzetes pap gyakran buzdította híveit ilyen
szavakkal: Ne feledjétek, testvéreim, hogy ti Jézus misztikus testének tagjai
vagytok és szorosan összetartoztok. Ami Jézusé, az a tiétek is: teste, lelke,
szíve, szeretete… minden a tiétek, azonban ami a tiétek, az Jézusé is legyen,
vagyis: minden gondolatotok, szavatok, cselekedetetek. Így valósul meg, hogy
Jézus él bennetek, ti pedig őbenne.
Kedves
Testvéreink, Jézus tökéletes követése egyedül az Ő egyházában lehetséges. Vegyük
észre kétezer éves történetének alakulását, úgy alakította a Szentlélek, hogy Egyházunk
szerkezete is a hívek lelki fejlődését, megszentelődését szolgálja. Legyünk hálásak egyházközségünkért, hiszen
ebben a közösségben születtünk meg, mint Isten gyermekei, ezért hálával
tekintsünk a keresztelőkútra. Hálás szemmel nézzünk a gyóntatószékre, az isteni
kegyelem bűnbocsátó szent helyére. Vessünk pillantást a térdeplőre, melyen a
házasságkötés szertartásában örök hűséget fogadnak az új házasok. Aztán nézzünk
a miséző oltárra, ahol naponként megújítja Jézus az Ő végtelen szeretet-áldozatát,
majd nap-mint-nap odaadja szent Testében önmagát… Ezért legyetek, kedves
állandó kapcsolatban helyi egyházközségetekkel, gondjai és örömei legyenek a ti
gondjaitok és örömeitek, és segítsétek minden lelki és anyagi szükségleteiben
is.
Püspökségünk
megalapításának 240. évfordulóján elgondolkodtunk az Egyház, a püspökségek, a
plébániák küldetése és jelentősége fölött. Ne feledjük, hogy őseink földjén
1500 éve hirdetik Jézus evangéliumát, kitartó munka, imádság, áldozat és hűség eredménye
püspökségünk és minden egyházközségünk létrejötte. Ezért mondjunk hálát
mindezért elsősorban a jó Istennek, de annak a sok száz
hithirdetőnek, lelkiatyának és püspöknek is, akik ezeket létrehozták és hűséges
szolgálatukkal megőrizték. Isten legyen jutalmuk az égben.
Most,
amikor az igaz hitet, Istenek drága ajándékát megköszönjük, ne feledjük, hogy
Szent István a zsenge Egyház első vértanúja saját életének feláldozásával tette
hitelessé, határozzuk el, hogy teljes értékű keresztény életet élünk, életünk
tanúságtevés lesz mindenütt: otthonainkban, munkahelyeinken, az iskolában,
idehaza, vagy külföldön és ezáltal életünk lesz a bizonyíték, hogy Jézus él,
hogy bennünk él és mi Őbenne élünk.
Ennek megvalósításához adom főpásztori áldásomat és ígérem imáimat
Mons.
Chovanec Marián besztercebányai püspök
(Ezt
a pásztorlevelet 2016. december 26-án, Szent István első vértanú ünnepén kell
felolvasni!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése