Nagy
divat manapság a családfakutatás. Engem is a plébánián egyre gyakrabban
keresnek fel azzal, hogy őseik, elődeik után érdeklődnek, s hogy segítsek nekik
az anyakönyvek átnézésével. Sokan azt remélik, hogy egy-egy elődük valami híres
ember-, egy nemes-, vagy egy gróf volt. S nagyon megörülnek, ha ez be is
bizonyosodik.
Gondoljunk
csak bele, milyen nagy öröm lenne számunkra, ha egy híres embert fedeznénk fel
elődeink között. Sőt, ha magának Jézus Krisztus családjával lennénk rokonságban
– azzal, amelyet éppen a mai evangéliumban hallottunk. Biztos, hogy örülnénk,
de vajon mi hasznunk lenne belőle?
Jézus
Krisztus ma arra tanít, hogy ne a test szerinti rokonságot irigyeljük az ő
édesanyjától, vagy rokonaitól, hanem azt „irigyeljük” pl. a Szűzanyától, hogy
Jézus tanítványa lett azzal, hogy a Mennyei Atya akaratát cselekedte. Szent
Ágoston is rámutat erre az elgondolkodtató valóságra: „Szűz Mária többre
tartotta azt, hogy Krisztus tanítványa lett, mint azt, hogy Krisztus anyja volt.”
A mi
családfánkban minden bizonnyal nem szerepel Jézus Krisztus családja. Azonban
mindannyian testvérei lehetünk, Istennek a fogadott gyermekei, ha akaratát
cselekedjük. Erre legyünk büszkék, és erre törekedjünk. Az istengyermekséget
életünk végéig megőrizni tisztán, Isten családjához méltóan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése