“Ó jöjj, ó jöjj Emmánuel!"

E mai napon a végére, csúcsához érkeztünk csodálatos Messiás-váró énekünknek, és elhangzott az utolsó “Ó antifóna” is: “Ó jöjj, ó jöjj Emmánuel, csak téged ahít Izrael, és hozzád sóhajt untalan, mert Isten híján hontalan!” Ezek a szavak pedig mindennél jobban érvényesek a már küszöbön álló karácsony ünnepére. A karácsonynak csak úgy van igazi értelme, ha ilyenkor Istent áhítjuk, őutána sóvárgunk. Hiszen ha minden más meglenne: meglenne a karácsonyfa, az ajándékok, szeretteink közelsége, a család együttléte, de kihagynánk az Istent az ünnepből, akkor éppen a lényeg maradna el. Ezért zengtük szentmisénk elején: “Emmánuel, hozzád sóhajt néped untalan, mert Isten híján hontalan!”

Isten híján karácsonykor mi is hontalanok lennénk. Istenünk azonban itt van, és így a legnagyobb boldogságban és teljességben élhetjük azt meg. Így végezzük a készülődés utolsó fázisát, és így töltsük  az egész karácsonyi ünnepkört. Ahogy az az egyetlen szó kifejezi: Emmánuel – velünk az Isten. Mi is ezt mondogassuk és valósítsuk meg az ünnepekben: mindenkor Emmánuel – mindenkor velünk az Isten.