Gyászmise

Immáron rendszeresen, ha elhunytja van egyházközségünknek, közösen zsolozsmát imádkozunk-éneklünk, hogy a meghaltnak üdvösséget, a hozzátartozóknak pedig vigasztalást nyerjünk Istenünktől. Ma is ezt tettük e gyászmise előtt.

S ilyenkor általában a legősibb összefüggő magyar szövegemlékünket, a Halotti beszédet olvassuk fel, mely már a 12. század óta vigasztalja és tanítja a szeretteit elvesztőket. Elmondja, hogy a halál a bűn következménye, de ugyanúgy növeli reményünket, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból, és ennek köszönhetően azok, akik az Úrban, Istennek tetsző élet után hunytak el, a mennyországba jutnak.

Elhunyt Zoltán testvérünkért imádkozva is ez vigasztaljon minket, és ez adjon erőt. Talán nem befolyásolja érzelmeinket, fájdalmunkat, gyászunkat, de eszünkkel felfogva e hitigazságokat megerősödhetünk hitünkben. Ehhez kérjük a Szentlélek vigasztalását.