„Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!“ /Mk 9,14-29/

Ez az imént elhangzott mondat első hallásra ellentmondásnak tűnhet. Mert leegyszerűsítve így is mondhatnánk: Hiszek, de hitetlen vagyok. Ám ha kicsit jobban elmélyedünk ez elhangzottakban, rájövünk, nincs ebben semmi ellentmondás.

Tudnunk kell azonban, amit a Katolikus Egyház Katekizmusa tanít: „hinni csakis a Szentlélek kegyelmével lehet.” /KEK 154/ Eszerint a hit elsősorban ajándék – Isten ajándéka. Ezért kérte a megszállott fiú apja Jézust, az Istent: „segíts hitetlenségemen” –  azaz adj nekem hitet. De a katekizmus tanítja továbbá, hogy „a hitben az emberi értelem és akarat együttműködik ezzel az Istentől kapott kegyelemmel.” S itt az Egyház tanítása Aquinói Szent Tamásra hivatkozik, aki rámutat: „A hit az értelem cselekedete, mely azonban az akarat irányítása alatt van”. Tehát hinni nem csak ésszel, hanem főleg akarattal kell. Akarni kell hinni. Akarni kell elhinni igazságnak azt, amit az Isten mond nekem. Ezért kérhette a fiú apja: „Segíts hitetlenségemen”, mert akart hinni, jobban akart hinni.

A mi hitünknek is az alapja Istentől jön, de mindannyiunknak akarni kell ezt növelni. Ennek tudatában szóljunk mi is Istenhez: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!“