2012. június 24., vasárnap
2012. június 23., szombat
Keresztelő Szent János születése
Ma az
évközi idő egyik vasárnapja helyett Keresztelő Szent János születésének ünnepét
üljük. Olyan nagy ünnep ez, hogy még a vasárnap előtt is elsőbbséget élvez,
ugyanis Jézus Krisztus jelentette ki Keresztelő Szent Jánosról: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb
Keresztelő Jánosnál. /Lk 7,28/ S ugyanúgy nincs is más a szentek között,
akinek születése napját ünnepélyesen megülnénk, mint mai szentünkét – írja
Szent Ágoston.
Azért
ünnepelteti meg ezt a napot Egyházunk mindenek fölött, hogy tudatosítsuk,
milyen nagy szerepet játszott Keresztelő Szent János Isten megváltó művében.
Hogy tudatosítsuk, Keresztelő Szent János az emberiség egyik legnagyobb alakja
volt. A legnagyobb a próféták közül, hisz akiről prófétált, saját szemeivel
láthatta, ahogyan szól egyik himnusza: „Próféták
gyakran a jövőbe látva / zengtek a Szentről, aki eljövendő. Ám te ujjaddal
mutatod meg őt: az / isteni Bárányt.”
S
hogy ki volt Keresztelő Szent János családja, kik voltak a szülei, hogyan adtak
neki nevet – mindezt jól tudjuk, s az imént is újra hallottuk az evangéliumban.
Zakariás – Erzsébet – a gyermek János. Ők voltak a főszereplők. De figyeljünk most
egy kicsit a mellékszereplőkre, akiket talán észre sem vettünk a történetben.
Figyeljünk a szomszédokra, ismerősökre. Meghallják, hogy gyermek született.
Örülnek, sőt, örvendeznek! Eljönnek, s együtt vannak Zakariással és Erzsébettel.
Semmi irigység, semmi rosszindulat, sőt
segítőkészség, empátia, együttérzés, együtt örülés, szívbevésés! Mikor lesznek
a mi szomszédaink ilyenek?! / Seidl Ambrus/. Úgy gondoljuk, talán
soha. Tisztelet a kivételnek.
De
vajon a szomszédok „tehettek róla”, hogy tudtak ennyire együtt örülni, ennyire
önzetlenül szeretni? Biztos, hogy
Erzsébet és Zakariás tehetett róla, hogy csakis szeretik őket. Ők tudták ilyenné
tenni a szomszédaikat, ismerőseiket… Nem voltak ők sem bűntelenek,
hibátlanok, hisz tudjuk, hogy pl. Zakariás nem hitt még az Isten angyalának sem,
mikor elmondta neki, fia születik… De mégis – hibáik ellenére, jókká, szeretőkké
tudták tenni szomszédaikat, ismerőseiket.
Hogy
mi is ilyen jó szomszédok, jó ismerősök, jó rokonok tudjunk lenni, nekünk kell
elkezdeni az önzetlen szeretetet, az együtt örülést, a látogatást… hogy
példaadó életünkkel bizonyítsuk: keresztények vagyunk. Ez az igazi, hithű,
valós kereszténység: szeretetben élni Istennel, s egymással. Az első
keresztényeket úgy különböztették meg a pogányoktól, hogy látták rajtuk,
mennyire szeretik egymást. Tanuljunk elődeinktől, szent eleinktől – ma különösképpen
Keresztelő Szent Jánostól, s az ő családjától.
2012. június 21., csütörtök
Gonzága Szent Alajos
Mai szentünk, Gonzága Szent Alajos mindössze 23 évet
élt, egy 19. századi pestis járvány ölte meg. Egy fiatalember, aki méltán
szolgálhat példaképül nem csak a fiatalok számára.
Életrajzában az őt ismerők leírtak egy nagyon fontos
dolgot. Gonzága Szent Alajos saját magával mindig szigorú, kemény volt.
Másokkal szemben azonban mindig elnéző és nagylelkű. Vajon bennünk ez nem
fordítva van? Nem másokkal szemben vagyunk szigorúak, s magunkkal pedig
elnézőek?
Kövessük példáját, hogy mi is szentek lehessünk.
2012. június 18., hétfő
Már nem szemet szemért /Mt 5,38-42/
A szemet szemért, fogat fogért törvény kétezer
éve már nem érvényes – mindenekelőtt nálunk, keresztényeknél. S mégis,
olyan sokszor e szerint élünk. Tudjuk, hogy nem kellene a rosszat visszaadni,
sőt, hogy jóval kellene viszonoznunk. S mégis...tudjuk, mit teszünk.
De nem vagyunk
reménytelen helyzetben. Kis lépésekkel kezdjük. S a kicsi tettekből
kis szokások lesznek, melyek Isten segítségével majd erénnyé növik ki magukat.
Isten kér rá, hogy a rosszat jóval viszonozzuk. S ha ő kér, ő erőt is ad hozzá.
(templom)kerti krikett
Tegnap délután újra egy kis kerti-krikett mérkőzést szerveztünk templomunk udvarán - ministránsainkkal.
Ezt a szuper akciót mutatja be röviden ez a néhány kép
| Unokaöcsém, Misi is (jól) játszott |
| először ilyen kis kapukon kellet átütni a falabdát... |
| Taktikázva a másik csapat játékszerét is fel (ki) lehetett használni a saját siker érdekében |
| a pálya |
| és a végső cél, kapu |
| A nagy csapat :) |
| Patrik |
| Jancsika |
| Flóresz |
| Bálint |
| Gergő |
| Jeni |
Nagyon jó volt a hangulat, hálánkkal Istennek tartozunk. Köszönjük :)
2012. június 17., vasárnap
Évközi idő 11. vasárnapja
„Az Isten országa… olyan, mint a mustármag…”
Valószínűleg nem először halljuk Urunktól ezt a hasonlatot, mellyel oly
gyönyörűen szemlélteti Isten országának növekedését. Remélhetőleg már sokat is
elmélkedtünk ezeken a szavakon. Ezért most egy másik tényre, mégpedig egy
körülményre irányítsuk figyelmünket.
Ha
egy-egy szentírási részt jobban, komolyabban meg szeretnénk érteni, sokat
segíthet, ha megfigyeljük az események körülményeit. A mai evangélium szavai
Szent Márk evangélista „tudósítása” alapján a Genezáreti tó partján hangzottak
el, mikor Jézus a tömeget hasonlatokkal tanította. Az emberek szerették-, és
ahogy arról szintén a Szentírás tanúskodik, általában értették is a
példabeszédeket: „Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így
tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk”. A mai evangélium
szavai tehát első ízben egy nagy tömeghez szóltak. Így ezek a szavak –
gondolhatjuk – jobbára általánosak. S mi is mindannyian, mikor elmegyünk
vasárnap a szentmisére – mondhatjuk – , egy tömeg tagjaként veszünk részt
rajta, egy tömeg tagjaként hallgatjuk a szentírási részeket, egy tömeg
tagjaként éneklünk… Igaz, a szentmisén arról a „tömegről” van szó, amelyet
„Krisztus szeretete gyűjtött egybe”. Az emberek azonban (de mit az emberek? Mi
magunk is!) jobban szeretik, ha nem általánosan, hanem személyesen foglalkoznak
velük (velünk). Jézus idejében annak ellenére, hogy egy népsokaság hallgatta a
tanítást, sokan megértették, hogy egy-egy példabeszéd éppen rájuk vonatkozik.
Hasonlóan van ez ma is. Mikor a szentmisén hallgatjuk az Isten szavát, halljuk,
hogy ez nekünk szól. Megszólít, megragad, vagy egyenesen szíven üt egy-egy
mondat, vagy csupán egyetlen szó. A Szentlélek nem ismer határt sem tömegben,
sem más körülményben. Azonban… Most nézzünk meg egy másik fontos körülményt. „Mikor azonban (Jézus) egyedül volt
tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.” Szükségük volt a
tanítványoknak arra, hogy külön-külön foglalkozzon velük az Isten, hogy
külön-külön szóljon hozzájuk, hogy külön-külön beszélgethessenek vele. Egy
másik helyen erre bizonyítékot is kapunk, mikor ők maguk kérik az Urat:
„Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!”
Szükségük volt a személyes együttlétre, hogy jobban megértsék, hogy kapcsolatuk
egyre mélyebb lehessen, hogy az Istent, s az ő logikáját, nevelését egyre
jobban megérthessék.
Ma
sincs ez másképp. Nekünk is ugyanúgy szükségünk van a Jézussal való személyes
együttlétre. Nem elég csupán a szentmisén részt venni az ige liturgiájában. Az
ott elhangzottakhoz gyakran vissza kell térnünk. Otthon, imádság közben
beszéljük meg Urunkkal az elhangzottakat – kérjük, magyarázza el még egyszer,
hogy jobban megértsük, vésse azokat szívünkbe, hogy még jobban vágyódjunk
utána. Amint az apostolok egy-egy „tömeg-tanítás” után kérték Jézust, úgy mi is
minden szentmise után „a rejtekben” (ott, ahol csak Isten és én vagyok)
beszélgessünk vele. Legyen az imánk valóban az, amit még a hittanórán
tanultunk: „beszélgetés az Istennel”. Ne csak „Miatyánk, Üdvözlégy” legyen a
reggeli, vagy az esti imánk, hanem kérdezzük-, s hallgassuk is őt. Ő ad
világosságot lelki szemeinknek, hogy ne a sötétségben, a tudatlanságban, hanem
az igazság fényében járjunk. Hogy értsük Jézus szavait, melyekkel a „tömegben”
szól hozzánk. Szent Ágoston szavaival is ezt kérjük: „Istenem, én magam számára
nem vagyok világosság. Szem talán igen, de nem világosság. Mit ér azonban a
nyitott és egészséges szem, ha hiányzik a világosság? (…) Csak akkor van bennem
a fény, ha te megadod.”
Hogy
ránk is igaz legyen: „Mikor egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott
nekik”
2012. június 14., csütörtök
Lépni /Mt 5,20-26/
Mivel ma is, hétköznap itt vagyunk ezen a szentmisén, az remélhetőleg
annyit jelent, komolyan vesszük a hitünket, a vallásunkat, s többet
is akarunk tenni a vasárnapi kötelező szentmise látogatásnál. S ha többet
akarunk tenni, Istenünk valóban többet is kínál. A mai evangélium szavait
nem hallották azok, akik otthon maradtak, hozzánk azonban nagyon komolyan
szólnak.
„Amikor fölajánlod adományodat az
oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened:
hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki
testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat.“ Nekünk kell
azoknak lennünk, akik – mégha nem is mi vagyunk a hibásak – megpróbálunk kibékülni
azzal, akinek „panasza van ellenünk“. Ne mondjuk, mi nem csináltunk semmit, nem
mi haragszunk rá... Nekünk kell lépni. Nem várhatunk csak a másikra – hisz
maga az Istenember szólít föl erre.
Ha többet akarunk, Isten is többet kínál. Ő szeretetére tanít, mely meg tud
alázkodni, s amely nem a másikra vár, hanem elsőként lép – mutatja szeretetét.
2012. június 13., szerda
A "segítő szent" - Páduai Szent Antal
Páduai
Szent Antal sokaknak, mint „a segítő szent” ismeretes. Sokan kérik segítségét,
mikor egy-egy elveszett dolgot keresnek – s többször bebizonyosodott, hogy
valóban segít megtalálni azt, ami elveszett. Lehet, mi is fordultunk már hozzá
hasonló kéréssel…
De
sose feledjük ilyen helyzetekben sem, hogy égi oltalmazóink mindenekelőtt a
bűntől akarnak megvédeni. Ők már minden tudás birtokában vannak, s jól tudják, ha a földi javakat, a földi
értékeket megszerezzük, megtaláljuk, azok nem mindig válnak hasznunkra. Ezért már
Szent Antal közbenjárását se annyira a hanyagságunk korrigálására, hanem a
gonosz lélek hatásának csökkentésére kérjük.
2012. június 11., hétfő
Közösen - Szent Barnabás apostol
A mai
napon Szent Barnabásra emlékezünk, aki ugyan nem tartozott a tizenkét apostol
közé, de egyike volt azoknak, akik tevékenyen részt vettek a fiatal Egyház
életében, vagy ahogyan XVI. Benedek pápánk fogalmaz, ő is „a keresztény kezdetek egyik főszereplője“ volt. Ezért kapta a megtiszteltető
apostol nevet.
Szent
Pállal, a nemzetek apostolával működött együtt az ő missziós útjain. Gyönyörű
képet fest az ő együttműködésük az egyház kezdetéről: A legnagyobbak, a 12
apostol és Szent Pál nem akarnak mindent
egyedül csinálni mondván, „ehhez én értek a legjobban“, hanem számos különböző társsal működnek együtt (XVI.
Benedek).
Mi sok
dologban talán így gondolkozunk: „ezt inkább én csinálom, mert ehhez én értek a legjobban,
ezt én tudom...“ Szent Pál és Szent Barnabás ma arra adnak példát, hogy ha
nyitottak vagyunk egymás iránt az együttműködésre, ebből az önzetlen
együttműködésből csodálatos dolgok születhetnek. Lehet, mi talán jobban
csinálnánk, de higgyük el, Isten azon a másikon keresztül is tud annyit tenni,
mint rajtam keresztül. Gondoljuk át újra Szent Pál szavait: „Mind Jézus szolgái vagyunk, mindenki a maga
módján, mert a növekedést Isten adja”.
2012. június 10., vasárnap
2012. június 9., szombat
Évközi idő 10. vasárnapja
A
mai evangéliumból, ha figyelmesen hallgattuk, biztos a szemünkbe tűnt, hogy
Jézus szinte elutasította édesanyját és rokonait, akik látni szerették volna
őt. Talán furcsálljuk ezt az merev, érzéketlen magatartást. Azonban az első
benyomással ellentétben, Jézus nem utasítja el édesanyját és rokonait. Nézzük
csak meg a másik oldalról. S ez a gyönyörű ebben, hogy ha más szemszögből
nézzük, láthatjuk, Jézus nem őket, az édesanyját, rokonait kisebbíti, alacsonyítja
le, hanem inkább minket emel fel. Minket emel fel egy olyan bensőséges szintre,
amely erősebb még a vér kötelékénél is. Ez az isteni szeretet szépsége: mélyen bensőséges
és végtelenül magasztos kapcsolatra hív minket Isten.
Valóban
hív. Mindannyiunkat. Jobb esetben talán el is indulunk Jézus felé, de
hasonlóan, mint rokonai, akadályba ütközhetünk. Van úgy, hogy a legtisztább
szándék vezérel minket, és mégsem egyszerű vagy könnyű elérnünk Krisztust. Őszintén
szeretnénk jól imádkozni, jobban istenes lenni, igazibb hívő, keresztény, de
mégsem sikerül. Ugyanis sok akadállyal kell megküzdenünk ezen az istenhez
vezető az úton. A sátán a bűn által el
akar választani minket Istentől, nem akarja, hogy bármilyen kapcsolatunk is
legyen Istennel. A világ is törekszik minket olyan távol tartani Istentől,
amennyire csak lehetséges. Ezer és ezer szórakozási lehetőséget kínál – TV,
rádió, internet – amik mind eltéríthetnek minket az imádságtól, az
elmélkedéstől és a megtéréstől. Pl. esténként már mennek a meccsek a foci
EB-ről. Jó szórakozás, főleg, ha a kedvencünk nyer, de… úgy kell megoldani,
hogy az esti imát még lehetőleg a foci előtt elvégezzem, nehogy már utána a
fáradtságra hivatkozva elmaradjon…
A
lustaság és hanyagság még a legjobbakat is elkaphatja.
Ezért
ma se maradjunk tétlenek. Tegyünk konkrét lépéseket: Például: alapos
lelkiismeretvizsgálatot végzek az este folyamán és felkészülök egy igazi,
őszinte szentgyónásra. A félidőben kikapcsolom a TV-t, s imádkozok kicsit. Így tudjuk
eltávolítani az akadályokat, és így nyílik meg az út Jézushoz. Próbáljuk ki,
nem fogjuk megbánni.
Papszentelés
Püspökatyáink
ezekben a napokban szentelnek
új papokat.
Közülük számunkra is ismerős
Pintér Miroszlav diakónus,
aki már a mi egyházközségünkben
is járt és hirdette Isten igéjét.
Imádkozzunk értük,
különösen a magyar újmisés papokért!
2012. június 8., péntek
Diakónusszentelés
Örömmel tudatom,
hogy ma délután a 16:00-kor
kezdődő szentmise keretében
a besztercebányai plébániatemplomban
diakónussá szentelik többek között
az ipolybalogi
kispapot,
ellátogatott egyházközségünkbe,
és szavaival, példájával
buzdított minket.
Imádkozzunk érte!
Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére!
2012. június 6., szerda
Áldjad ember e nagy Jódat - Úrnapja
Úrnapja
– Krisztus Szent Testének és Krisztus Szent Vérének az emlékezete, ünnepe van
ma – jól tudjuk mindannyian. Remélhetőleg ebben a szentmisében is járulni
fogunk a szentáldozáshoz, magunkhoz vesszük az Oltáriszentséget. De vajon
tudjuk, mit visz véghez bennünk ez a szentség? Egyszerűbben kérdezve: miért imádjuk,
és miért vesszük magunkhoz? Gyakran áldozunk, de mire jó ez?
Az
egyik szentségi énekünk szinte tökéletesen kifejezi, milyen hatásai, milyen
gyümölcsei vannak az Oltáriszentségnek – ha azt imádjuk, és magunkhoz vesszük.
Az említett verses népének így tanít: „Itt
az Isten gazdagsága, Bűnös lelkek nagy váltsága, Minden jónak nagy bősége édes
Jézus, Gyarló szívek erőssége áldott Jézus.“
Az Oltáriszentség az Isten gazdagsága
– ugyanis ha
magunkhoz vesszük, akkor Istenünk az ő végtelen szeretetében részesít minket.
Az Oltáriszentség a bűnös lelkek nagy
váltsága,
ugyanis az Oltáriszentség Jézus keresztáldozatát is megjeleníti egyben, azt,
amivel megváltott minket, hogy halálunk után elnyerhessük a mennyet – így ez
mint egyfajta váltságdíj is bűneinkért.
Az Oltáriszentség minden jónak nagy
bősége – ami
valóban jó, örök jó számunkra, azt mind megkapjuk ebben a szentségben: megtanít
az örökkévalókra figyelni, megtanít elszakadni a világ vonzalmaitól… bőségesen
ad minden jót, amire igazán szükségünk van.
Az Oltáriszentség a gyarló szívek
erőssége – nagyon
jól tudjuk, mennyiszer megfogadtuk már, hogy nem követünk el bűnt, s mégis újra
és újra visszaestünk. Ha őszinték vagyunk magunkkal szemben, és finom-, érzékeny
a lelkiismeretünk, be kell, hogy lássuk: gyarlók vagyunk. S hogy ebben a tudatában
se keseredjünk el, szintén az Oltáriszentség, annak vétele segít: megerősít,
hogy jó elhatározásainkat a lehető legtöbbig éljük meg.
Tanító
énekünk azonban még tovább folytatja ezeknek a gyümölcsöknek felsorolását, s ha
odafigyelve énekeljük, biztos, hogy még jobban fogunk vágyódni utána.
Az Oltáriszentség az égnek megnyitója – ha ugyanis gyakran
áldozunk, akkor az azt jelenti, hogy gyakran, vagy állandóan a kegyelem
állapotában vagyunk – s így bármikor ér minket a halál, a menny nyitva fog
állni számunkra.
Az
Oltáriszentség a kegyelemnek meghozója – olyan kegyelmekben, olyan
különleges, természetfeletti ajándékokat kapunk az Oltáriszentség vételével,
amelyeket semmilyen más úton el nem nyerhetünk.
Az Oltáriszentség a lelkünknek
orvoslója –
talán nem is nagyon tudjuk, hogy a szentáldozásnak olyan hatása is van, hogy
eltörli a bocsánatos bűneinket. A szentmise elején megbánjuk, a szentáldozással
pedig Istenünk megbocsátja a kisebb bűneinket.
Az
Oltáriszentség bús szívünknek vidítója – ha ezeket mind átgondoljuk, felfogjuk,
megértjük, hogy mennyi mindent kapunk e nagy szentség által, biztos, hogy
bármennyire is szomorú a lelkünk, az Isten öröme elárasztja szívünket, s minél
gyakrabban fogunk vágyódni az igazi öröm, boldogság után.
Krisztusban
szeretett testvéreim! Ebben a szentmisében az Oltáriszentségben jelenlévő
Krisztust Kérjük, adja ránk áldását,
Irgalmának kútforrását, Legyen velünk a végórán édes Jézus, S üdvözítsen
holtunk után áldott Jézus.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


