Az összes misszióról készült kép:
2011. október 16., vasárnap
2011. október 15., szombat
Miserend és hirdetések - évközi 29. vasárnap
* Október lévén minden szentmise előtt fél órával rózsafüzért imádkozunk. Továbbra is kérlek elsősorban titeket, gyerekek, gyertek, és együtt imádkozzunk Szűz Anyánkhoz. Kedden és pénteken azonban a fíliákon vannak szentmiséim, így azokon a napokon ti, kedves hívek, mondjátok a rózsafüzért.
* Köszönet elsősorban Istennek az e hétvégi misszióért. De nagy hála és köszönet Michael atyának, Péter testvérnek és a többi missziósnak. A jó Isten legyen jutalmatok minden fáradozásotokért, áldozatotokért, melyet értünk, a mi kis községünkért hoztatok. S köszönet egyben nektek kedves hívek, akik befogadtátok őket. Külön köszönöm azoknak, akik elszállásoltátok a fiatalokat és gondoskodtatok róluk. De köszönet mindannyiotoknak, akik beengedtétek őket magatokhoz és megnyittátok házatokat és lelketeket előttük. És elnézést kérünk mindenkitől, akihez esetleg nem jutottunk el.
* Énekkarunk próbája kedden és csütörtökön este lesz a szentmise után.
* Jövő hét vasárnap a szentmise előtt 15 perccel újra énekpróbát tartunk.
* Ma van a meghirdetett gyűjtés az ipolysági esperességben, Nagytúron épülő templom javára. IFM!
* Mához egy hétre pedig országszerte gyűjtés leszt a katolikus missziók javára. IFM!
Missziósaink képekben
Ipolyvarbói misszió
E hétvégén községünkbe fiatal missziósok látogattak
s ma járják falunkat, látogatják családjainkat.
Az Írországból származó
és a Krisztus Légiója Kongregáció tagja
Michael Duffy L.C. atyával jöttek,
aki egyben vezetőjük és lelkiatyjuk.
A csoport másik vezető tagja
Bartha Péter L.C. testvér,
aki szintén családokat látogat éppen.
A csoport másik vezető tagja
Bartha Péter L.C. testvér,
aki szintén családokat látogat éppen.
Imádkozzunk a misszió sikeréért,
s egyben azért,
hogy mi is meg tudjuk nyitni szívünket az Úr tanítványai,
az Isten igéje előtt.
2011. október 14., péntek
Valaki mindenről tud - előny, vagy hátrány? 2. /Lk 12,1-7/
Amint arról nem olyan régen elmélkedtünk, valaki, pontosabban Valaki ismeri minden gondolatunkat. A mai evangéliumban pedig Jézus tovább tanít minket: Nincs titok, mely ki ne derülne, mely napvilágot ne látna egyszer. Egyszerű logikával is rájöhetünk: ha minden gondolatunkról tud Isten, mennyivel inkább tud szavainkról.
Így ma újra lelkiismeret vizsgálatot tarthatunk: Ha a szavak, melyek például otthon a családunkban, négyszemközt a munkahelyen, vagy szűk baráti társaságban elhangzanak - nyilvánvalóvá lesznek mindenki számára, vajon az nekünk jó, vagy rossz lesz. Vajon nekünk előny, vagy hátrány, hogy Isten hallja minden szavunkat.
Egyértelmű, minek kell lennie. Isten segítségével igyekezzünk mától csak olyan dolgokról beszélni, melyek megállják a helyüket az Isten, vagy bármilyen nagy közönség, társaság előtt.
2011. október 13., csütörtök
Jézus vendégségben /Lk 11,47-54/
Az iménti, vagy más hasonló evangéliumi részeket olvasva talán azt gondolhatjuk Jézusról, nem igen szerette a farizeusokat és az írástudókat. A látszat azonban néha csal. Hisz már alapból tudjuk, az Isten mindenkit szeret – így maga Jézus Krisztus is szeretett minden embert kivétel nélkül. Hisz nézzük csak meg: a mai rézben is egy lakoma alkalmával szólalt fel, amit pedig nem ő rendezett, hanem a farizeusok. Jézus nem vetette meg a farizeusokat, hisz többször elment, bement hozzájuk. Amit megvetett, az a bűnük volt. Nem a bűnöst, hanem magát a bűnt vetette meg. Elment közéjük, velük volt, de a bűnt sosem hagyta szó nélkül. Nem volt megalkuvó, vagy behódoló: nem félt attól, hogy (finoman fogalmazva) nem lesz szimpatikus, vagy épp népszerű abban a közösségben. Hirdette az igét, akár alkalmas volt, akár úgy látszott, alkalmatlan. /2Tim 4,2/
Mi pedig hányszor hallgatunk, hányszor nem állunk ki az igazság mellett, mert nem akarjuk elveszíteni népszerűességünket, vagy közkedveltségünket egy-egy társaságban. Vegyünk ma is példát mesterünkről, s akár alkalmas, akár alkalmatlan: legyünk keresztények mindig, mindenhol.
2011. október 11., kedd
Kívül-belül /Lk 11,37-41/
Kívül tiszták, de belül gonoszak vagytok. Szeretett testvéreim! Ezek a szavak Jézus szájából újra félremagyarázhatatlanok. Az Isten nem fenyeget, csupán int: ne csak a viselkedésünk, szavaink, mozdulataink, legyenek például ezen a szentmisén Istent tisztelők, hanem belül: szándékunk és gondolataink is a helyén legyenek. A liturgiának, az Istentiszteletnek két legfontosabb feladata, hogy Isten dicsőségére és az emberek megszentelésére szolgáljon.
Ma „szeressük Urunkat, Istenünket szívünk, lelkünk mélyéből, minden erőnkkel” / MTörv 6,4/. Legyünk egészen testestől-lelkestől Istent tisztelők – ebben a szentmisében is.
2011. október 10., hétfő
"...nem kap mást, mint Jónás próféta jelét" /Lk 11,29-32/
Jónás prófétához hasonlítja magát Jézus Krisztus a mai evangéliumban. Ismerjük mindannyian Jónás próféta könyvét, melyben a szentíró leírja, hogy Jónás három napig volt a hal gyomrában. Azonban az akkori elképzelések szerint azonban ő nem csak úgy várt a hal gyomrában, hanem Jónás halott volt, és amikor a bálna kiköpte a partra, életre kelt. S ez az egyetlen, amit Jézus azoknak ígér, akik jelet követelnek. Három nap halva – s a feltámadás.
Jézus, mint tudjuk és valljuk, valóban meghalt, három napig sírban volt, majd feltámad. Ez hitünk alapja, ez vallásunk lényege, ez reményünk tárgya. Mert Jézus feltámadt, s mi is e földi élet gondjai, bajai, szenvedései után egy örök boldog életbe támadunk fel.
Ma ezen elmélkedjünk, ezt tudatosítsuk: Jézus a halálból valóban feltámadt, hogy vele együtt mi is feltámadhassunk.
2011. október 9., vasárnap
Évközi idő 28. vasárnapja
Ha figyelmesebbek vagyunk a vasárnapi szentmiséken, s valóban próbáljuk megérteni s megfogadni Jézus szavait, észrevehettük, hogy az utóbbi hetekben az evangélium mindig egy példabeszédet tartalmaz, mellyel Jézus újra és újra a mennyek országáról beszél. Ma is egy példabeszéddel tanít.
Krisztus idejében a királyi menyegző volt a királyság legnagyobb pillanata. Ez a példabeszéd előre vetíti, milyen is a mennyország. Mindnyájunknak azt mondja: Semmi sem ér többet annál, mint együtt lennünk örökké. S azért ez a sok példabeszéd a mennyek országáról, mert ha valami olyat képzelnénk a menyek országáról, ami nem vonzó, nem törekednénk bejutni oda. Kérnünk kell Krisztust, hogy legalább pillanatokra megtapasztalhassuk a vele való együttlét örömét a menyben.
Amint hallottuk, a király sok mindeniknek küldött meghívót, de nem azt a választ kapta, amiben reménykedett. Visszautasították nagylelkűségét, saját életüket tartván fontosabbnak (földjüket, üzletüket) annál, hogy részvételükkel osztozzanak a király örömében. Valójában egyikük sem érdemelte meg a meghívást. Saját magukat tették érdemtelenné. A király nagylelkűen meghívta őket. Azért váltak érdemtelenné, mert nem tudtak válaszolni erre a nagylelkűségre. Meghívottságuk ajándék volt, amit elvesztettek azáltal, hogy visszautasították az ajándékot. Ha elfogadták volna megmaradtak volna a király kegyében és osztoztak volna a lakoma örömében, amit másként nem tapasztalhattak meg. Krisztus megmutatja, hogy az örökkévalóságot nem saját erőfeszítéseinkkel érdemeljük ki, hanem ajándékként kapjuk, amire válaszolnunk kell.
S még egy gondolat: Zavarba ejtő vendégnek és vendéglátónak egyaránt, ha egy valaki csak egy pólóban és rövidnadrágban érkezik egy elegáns rendezvényre, azért mert talán azt hiszi, ökörsütésre megy, vagy mert jobb nem jut eszébe. A vendéglátó számára ez nem csak zavarba ejtő, hanem bántó is. Ebben a példabeszédben a királynak bántó, hogy nem mindenki érkezik esküvői öltözetben, bár mindenki tuja, hogy így lett volna helyes. A menyegzős ruha pedig ebben a példabeszédben nem más, mint az Isten megszentelő kegyelmében leélt élet. Ezt kell viselnünk, hogy beengedjenek az örök lakomára minket. Krisztus óva int minket attól a gyalázattól, hogy menyegzős ruha nélkül mutatkozzunk a mennyek kapujában. Ha minden nap azért küzdünk, hogy tetteinkkel elnyerjük az Úr tetszését, kegyelmében élve készen lesz az alkalomhoz illő menyegzős ruha.
A mai példabeszéd sok mindenre oktat és figyelmeztet minket. Ezek olyan szavak, melyeket mindannyian meg tudunk érteni, fel tudunk fogni. Tegyünk meg mindent azért, hogy a mennyek országába, az örök életbe eljussunk, hogy azt tekintsük legfőbb célunknak, s akkor földi életünk is céltudatossá, boldoggá válik.
felhasznált szöveg: L.C. elmélkedés
Miserend és hirdetések - évközi 28. vasárnap
* Október lévén minden szentmise előtt fél órával rózsafüzért imádkozunk. Továbbra is kérlek elsősorban titeket, gyerekek, gyertek, és együtt imádkozzunk Szűz Anyánkhoz. Kedden és pénteken azonban a fíliákon vannak szentmiséim, így azokon a napokon ti, kedves hívek, mondjátok a rózsafüzért.
* Szerdán papi gyűlésre megyek, így az nap nem lesz szentmisénk.
* Jövő hétvégén, azaz 14. - 16. egy kis misszió lesz községünkben. Mindaannyian ismeritek már az Írországból származó Michael atyát, aki már volt és szolgált itt közöttünk. Ő jön majd ide, kb. 15 fiattallal együtt, s szeretne veletek kicsit beszélgetni, találkozni. Ezzel kapcsolatban pedig többek között egy nagy kérésem van: A fiatal fiúk /kb. 17-20 évesek/ szállása a legjobb lenne, ha nálatok, családoknál tudnának megszállni. Persze nem mind egy helyen, hanem egyesével, vagy maximum kettesével. így biztos, hogy még jobb, még hatásosabb tud lenni a misszió, ha nem csak a templomban találkoztok majd velük, hanem otthon is, családotokban, házatokban. Kérlek ezért, hogy jelentkezzetek, akik el tudtok szállásolni egy-egy fiatalt. Nem kell semmi különlegest készíteni: egy két vacsora, reggeli, ebéd. Annyi az egész, hogy abból, amit ti esztek, egy adaggal többet készítetek, és egy szobában szállást adtok nekik. Bízok benne, hogy lesz elég család, melyek be tudják fogadni őket. Szeretettel jönnek, szeretettel fogadjuk őket. Kérlek ezért, a sekrestyében jelentkezzetek...és ne féljetek semmitől. Jézus szavait kövessük: "aki egyet is befogad a legkisebbek közül azért, mert az én tanítványom, engem fogad be". Köszönöm :)
* Énekkarunk próbája kedden és csütörtökön este lesz a szentmise után.
* Jövő hét vasárnap a szentmise előtt énekpróba nem lesz.
* Jövő vasárnap, azaz október 16-án egész egyházmegyénkebn, így a mi templomunkban is gyűjtés lesz, mégpedig az ipolysági esperességben, Nagytúron épülő templom javára. Két kis falu tartozik össze ott, templomuk azonban nincs, csupán két kis, nagyon szűkös imaház. Ezért a két település határán épül egy templom. Erre lesz a gyűjtés. IFM!
2011. október 7., péntek
Az ismétlődő evangélium - Rózsafüzér királynője
Hálaünnep a mai, Mária közbenjárásáért, az Isten segítségéért. 1571-ben Lepantónál ugyanis - egy tengeri ütközettel - megkezdődött a török hatalom hanyatlása. V. Szent Piusz pápa a rózsafüzért imádkozta azért, hogy győzni tudjanak a keresztények. A rózsafüzér imája közben pedig látomása volt: a győzelmet látta. S valóban, délben a szél megfordult, a füstöt a törökökre vitte, így a keresztesek győztek. A szentatya e győzelem tiszteletére engedélyezte az ünnepet.
A mai evangéliumot már biztos nagyon sokszor hallottuk. De ez a folytonos ismétlődés, hogy újra és újra halljuk talán épp arra figyelmeztet, hogy Mária ezt az „igen”-t nem csupán egyszer mondta ki, mikor az angyal meglátogatta. Hanem többször, több ezerszer minden nap, mikor újra és újra elfogadta Isten akaratát. Újra és újra még a legnehezebb helyzetben is, fia keresztje alatt kimondta: igen, íme az Úr szolgálóleánya.
Máriával együtt mi is újra, újra és újra erősítsük meg azt az igent – Isten akaratára. Főleg ebben a hónapban pedig a rózsafüzér imádságával, Jézus életéről elmélkedve, Isten iránti szeretetünkben erősödjünk meg.
2011. október 6., csütörtök
“Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” /Lk11,5-13/
S valóban, ha mi, kedves testvéreim, hibáinkkal, bűneinkkel, bosszúságainkkal terhelve tudunk jót tenni azokkal, akiket szeretnek minket, akkor a mennyei Atya, aki minden embert szeret végtelenül nagyobb és hibátlan módon mennyivel inkább tud nekünk jót adni.
Jézus mai példabeszédében a kitartó imádkozás fontosságát hangsúlyozza. Talán nem is kell magyarázni az elhangzott szavakat. Az Isten mondja, hogy kérjük az Istent, s akkor meghallgatja szavainkat. Az elméletet már tudjuk, ezért már csak gyakorolnunk kell a kitartó imádságot.
2011. október 5., szerda
„Vajon jogos a haragod?” /Jón 4,1-11/
Kétszer is feltette az Úr Jónásnak ezt a kérdést a mai olvasmányban. Jónás ugyanis csak nagy nehezen hirdette a népnek, hogy ha nem térnek meg, elpusztulnak – az Úr azonban a bűnbánat láttán megkönyörült a niniveiken, és nem pusztította el őket. Ezekből a tényekből pedig tisztán következik, hogy Jónás nem a nép és nem is az Isten érdekét, hanem csupán a sajátját nézte. Jobban örült volna, ha elpusztulnak, mert akkor neki lett volna igaza, hogy „még 40 nap és Ninive elpusztul”. Jónás fellázadt az Úr ellen.
De, Krisztusban szeretett testvéreim, az Istennek ugyanaz az irgalma mentette meg a niniveiket, mint ami Jónást is megmentette. Hisz Jónás próféta örült volna, ha bűnös nép a bűnei miatt elpusztul, de nem vette észre azt, hogy ő is hasonló nagy, ha nem még nagyobb bűnben élt. Hisz először megpróbált elmenekülni az Úr hívása előtt, s később is szeretet helyet csak az önzés szelleme volt meg benne.
„Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellnünk vétkezőknek” – hallottuk az evangéliumban. Mert sokszor bennünk is felébred a harag mások iránt, s elítéljük másban azt, ami bennünk is ugyanúgy meg van. Sose irigyeljük Isten irgalmát egymástól, mert lehet, épp az az irgalom könyörült meg a mi bűneinken is.
2011. október 4., kedd
Assisi Szent Ferenc
Mai szentünk életrajza a következőképpen kezdődik: „Assisiben született 1182-ben egy olyan családban, ahol elsődleges volt az anyagi jólét és annak gyarapítása.” Egy család, ahol az anyagi jólét a legfontosabb. S talán nekünk is megszólal ilyenkor a lelkiismeretünk… nálunk vajon az anyagi jólét hányadik helyen van?
Ami azonban segített neki értékrendet változtatni, s ami miatt radikálisan tudott cselekedni – egy betegség volt. Mert eleinte élte az életét úgy, mint sok akkori fiatal – könnyelműen, észre nem véve az élet értékét, s annak fontosságát. Egy súlyos, halálos betegség azonban megállította. Betegsége alatt döbbent rá, hogyan is élt, és milyen örökkévalóság vár rá, ha nem változtat ezen. Assisi Szent Ferenc pedig annyira komolyan vette Jézus szavait, melyet egy szentmisén hallott, hogy attól a naptól kezdve egy egyszerű ruhában vándorolt és hirdette az evangéliumot, prédikált mindenkinek, akivel csak találkozott.
Az okos ember más hibáján tanul – ismerjük a mondást. Ne legyen szükségünk nekünk is egy súlyos betegségre, vagy valami nagy csapásra ahhoz, hogy rájöjjünk: ahogyan itt élünk, attól függ az örök életünk. Hogy rájöjjünk: földi, mai életünkkel vagy építjük, vagy romboljuk az örök hazánkat. Assisi Szent Ferenc példája és közbenjárása segítsen: az egyszerű hétköznapokban a legegyszerűbb dolgokban is tudjunk Istennek szolgálni az embereken keresztül.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


















