Jónás próféta küzdelméről, meneküléséről olvastunk az olvasmányban. Az Úr, mint a többi prófétát, őt is meghívta, elküldte egy néphez, hogy bűnbánatot hirdessen, hogy visszavezesse őket Istenhez. Ő azonban nem merte felvállalni ezt a nagy feladatot, és próbált elmenekülni az Isten elől. Így kívülállóként látjuk, micsoda esztelenség próbálni elmenekülni az elől, aki maga teremtette az egész világot.
Így kívülállóként látjuk, de talán sokszor, egy másik történetben, mikor mi vagyunk a főszerepben, a mi életünkben mi is megpróbálunk elmenekülni, vagy csak elbújni Isten elől. Gondoljuk, Isten ezt, vagy azt talán nem is tudja, nem is látja… Pedig az Isten szava világosan érvel: „Ti, balgák a népek között. Aki a fület alkotta, az ne hallana, s aki a szemet csinálta, az ne látna?“/Zsolt 94,9/
Még legapróbb, legrövidebb gondolatunkat is tudja a mi Atyánk. Ez pedig lehet óriási előny, de óriási hátrány is. Ha csak egy pillanatra is, de többször naponta gondolunk az Istenre, ő tud róla, s a jutalmunk nem marad el. De ha más gondolatokat táplálunk magunkban, erről is tud, s ennek is meg lesz a gyümölcse.
Az Isten mindent tud rólunk. Vajon nekünk ez előnyt, vagy hárányt jelent?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése