Elődeink - ádvent harmadik hete

Az előbb hallott evangélium Jézus családfáját tárja elénk. Manapság is nagy divat a családfakutatás – sokan kíváncsiak arra, hogy kitől, honnan is származnak. Az embert ugyanis mindigis érdekelte, hogy honnan jön és hová tart.

Ádventi utunk mai állomásán mi is visszatekinthetünk keresztény lelki elődeinkre: mindazokra, akikre büszkék lehetünk. És talán éppen ez a büszkeség adhat ösztönzést ahhoz, hogy mi döntsük el, mi határozzuk meg, hová is tartunk... Hogy egyszer majd a mi utódaink is büszkén emlékezhessenek vissza ránk – keresztény elődeikre.

Harmatozzatok - ádvent harmadik hete

„Harmatozzatok egek, onnan fellről és ti, felhők, hullassátok az igazat...” Ezeket a szavakat nem csak a mai olvasmányban hallottuk, de minden egyes ádventi rorátés szentmisén elhangzanak.

Égi harmatként száll a földre  a Messiás. Számunkra azonban ez az „isteni” földreszállás akkor gyümölcsöző, ha nem csak a földön, de a lelkünkben is megszületik az Úr. Ha szívünket kitisztítjuk és előkészítjük az ünnepre.

Egy hét van hátra – vajon mennyire készült el lelkemben az Úr helye?

Öröm és komolyság - ádvent harmadik hete

Tegnap Bálám próféta jövendölt nagy örömmel a várva várt Messiásról – ma azonban már Szofoniás próféta figyelmezteti igen komolyan azokat, aki nem hallgatnak az Isten szavára.

Így van ez az isteni szóval: egyszer örömmel buzdít, mikor feltárja a mennyországba vezető utat, máskor azonban keményen figyelmezteti azokat, akik rossz útra tértek. Az ádventi felkészülés útja mind a kettőt magában foglalja: a halmokat is és a völgyeket is. Tegyünk meg minden tőlünk thetőt, hogy egy hét múlva megérkezzünk célunkhoz: a betlehemi Messiás-jászolhoz.

Hallgatni - ádvent harmadik hete

A moábiták királya, Balak elhívatta és arra kérte Bálámot, hogy átkozza meg Izrael fiait. Bálám azonban közben az igaz Isten embere lett – az ő prófétája, Isten „látóembere”. Lelkiismeretében érezte, hogy nem átkozhatja meg azt, akit Isten megáldott, ezért királya ígéretei és haragja ellenére átok helyett áldást mondott Izraelre. Ekkor hangzott el az ő szájából az egyik legfontosabb jövendölés a Messiásról, ahogy énekünkben is elhangzik: Megmondotta Bálám próféta: Csillag kél e világra A Jákobnak nemzetéből, világ javára.

De mit jelent, mit üzen ez nekünk? Talán azt, hogy tanuljunk a pogány Bálám prófétától – aki legyőzte korának és népenek téves felfogását, ellent tudott mondani királyának, mert lelkissmerete ezt parancsolta neki. Hallgassunk mi is lellkiismeretünk szavára akkor is, mikor nehéz, mikor az nehézségbe ütközik. Mert így mi is próféták lehetünk – ha nem is egy egész nép, de talán családunk számára.

Miserend és hirdetések - Ádvent 3. vasárnapja

Ádvent harmadik vasárnapja

Ma az öröm vasárnapja van. De minek örül manapság az ember? Úgy néz ki, sokszor talán annak, ha békén hagyják. Örül, ha nem jön posta, mert nem kell számlát fizetni, csekket intézni. Örül, ha a munkahelyen nem szólnak semmit, s békén hagyja a főnök. Talán annak is örül, ha hazaérve békén hagyja őt a gyerek is – ha nem kell házi feladatban segíteni. S talán annak is nagyon örülne, ha a templomban is békén hagynák, s nem csak mindig „követelnének, elvárnának” tőle valamit. Ilyenek lennénk? Ennyire igénytelenek, ennyire magányra vágyók, magunknak valók? Aligha.

„Örvendjetek az Úrban szüntelenül”. Ez a mai az ún.  Gaudete, az örvendezés vasárnapja. A mai öröm alapja pedig ez kell hogy legyen: örvendjetek, mert az Úr közel van. Ennek kell örülnünk. Tudatosítanunk kell, hogy amit ünneplünk, a karácsony, Jézus születése már közeledik – s ezzel közeledik megváltásunk. Ha Jézus nem lett volna emberré, nem váltott volna meg minket, s akkor nem lenne esélyünk bejutni a mennyországba. De Jézus emberré lett – s ha ezt felfogjuk, igazán tudatosítjuk, ott lesz az öröm nem csak a szánkon énekünkkel, de a szívünkben érzéssel.

Isten nem hagyja, hogy csak magunkban és magunknak örvendjünk. Ő az Úrban, az Istenben való örömöt kínálja, sőt szinte „zaklat” vele: teljes mértékű teljes idejű öröm – az Úrban. De Isten nem ad és nem enged meg minden örömet itt a földön, nehogy túlságosan otthonosan érezzük itt magunkat. Mert megvan ennek a veszélye... Ha olyan jóság és öröm lenne a földön, akkor nem vágyódnánk a mennybe, az örökkévalóba. Akkor mindinkább az idelent valókhoz ragaszkodnánk. Képzeljük el: ha pl. a börtönben lenne a legkényelmesebb ágy, a legnagyszerűbb kiszolgálás, a legjobb élet, ki akarna szabadulni? Ha itt a földön minden kényünk-kedvünk szerint történne, ki akarna a mennybe jutni? Hiába lennénk itt néhány évig boldogok, ha aztán örökre elkárhoznánk.

Örvendjetek az Úrban szüntelenül... És ne hagyjuk, hogy a „sokkal közönségesebb szép tartson varázsában” (Szent Ágoston). Ne elégedjünk meg a csupán pillanatnyi örömökkel, melyek után (sokszor) még nagyobb szomorúság jön. Ott keressük az örvendezést, ahol a végtelen van. „Ha tetszik neked a világ, dicsérd Istent érte s igazítsd szeretetedet alkotó Mesterére, nehogy magad ne nyerj tetszést azok miatt, amik neked tetszenek. (…) Akármerre kívánkozik az emberi lélek, mindenhol fájdalom szegezi, hacsak benned nem marad; a világ szép dolgait is hiába keresi, hisz nem volnának, ha Istentől nem erednének” (Szent Ágoston). Örvendjetek az Úrban szüntelenül. – hogy örömötök teljes legyen – mind intenzitásban, mind időben.

Minek örül manapság az ember? Ne magunknak, de az Úrnak. Ne legyünk magunknak valók, de Istennek valók. Isten adja, az ő ötlete, az ő akarata, az ő kínálata. Miért ne adná mindannyiunknak? Lépjünk feléje, már nagyon közel van.