"Ó jöjj, ó Jessze vesszeje"

„Ó jöjj, ó Jessze vesszeje!” – csendül fel a mai hajnali szentmisén. Jessze Dávidnak volt az édesapja, s így ez a kifejezés arra utal, hogy valóban Jézusban teljesedtek be mindazok a próféciák, jövendölések, amelyeket Isten az eljövendő Messiásról kijelentett – többek között, hogy Dávid családjából származik.

Mindezt figyelembe véve pedig elmondhatjuk, hogy Isten már évszázadokkal, évezredekkel Jézus születése előtt úgy irányította az emberiség, az emberek sorsát, hogy előkészítse a Megváltó eljövetelét.

Néha mi sem látjuk, éppen milyen fontos esemény zajlik a mi életünkben. De ez a mai adventi nap is egy kicsit felfed abból az igazságból, hogy Istennek minden emberrel terve van, s így mindannyian részt vehetünk az ő végtelenül magasztos művében. Vegyük ki a magunk részét, s tegyünk meg minden tőlünk telhetőt! „Ó jöjj, ó Jessze vesszeje,” s vidd végbe nagy művedet a mi életünkben is!

Miserend és hirdetések - Advent 3. vasárnapja

Advent negyedik vasárnapja

A minap hallottam egy érdekes gondolatot a rádióban: „Sokan mondják, hogy a karácsony már itt van a nyakunkon. Pedig a szívünkben kell, hogy legyen.” Valóban, nyakunkon a karácsony, hiszen mindössze néhány nap választ el minket tőle. S a legtöbben elmondhatjuk: készültünk, készülünk rá. Elvégeztük karácsonyi szentgyónásunkat, többen-kevesebben részt vettünk az ádventi (rorátés) szentmiséken, vettünk már ajándékokat, takarítottunk, díszítettünk... Így is van rendjén.

A ma hozzánk szóló isteni szó az evangéliumból pedig így kezdődött: „Jézus Krisztus születése így történt...” És hallottuk, hogyan töprengett Szent József, mikor megtudta, hogy Mária gyermeket vár. Megjelent neki az Úr angyala, ő pedig szavai szerint készülődött, cselekedett – elfogadva Isten akaratát. De felfigyelhettünk arra, hogy valójában nem is hallottunk ma Jézus tényleges megszületéséről – csak annak előzményeiről. Pedig így kezdődött az evangélium: „Jézus Krisztus születése így történt...”

Talán ez is egy fontos üzenetet hordoz magában. Azért mondja az evangélium, hogy „Jézus születése így történt...”, mert Szent Józsefnek – nyugodtan kimondhatjuk – már akkor megszületett Jézus, amikor megismerte Isten tervét, s azt elfogadta. Neki már az a pillanat maga volt a megtestesülés, az ünnep, mert igazából már akkor megtörtént számára az első karácsony – már az előkészületben.

Urunk földi születése, karácsony ünnepe kétezer éve történt. Ha csupán arra a napra gondolunk, akkor ünnep helyett csupán emlékezés lesz. Ha azonban mi magunk is befogadjuk Istent, az ő kegyelmeit, tervét, rendezését a mi életünkbe, akkor már ma megtörténhet a mi személyes karácsonyunk. Ha viszont ezt elmulasztjuk, a december 25-i dátum sem változtat meg semmit. Tegyünk azért, hogy nekünk is legyen igazi karácsonyunk – Urunk bennünk is megszülessen. Tegyünk azért, hogy a karácsony ne a nyakunkon, de a szívünkben legyen. Még van erre néhány napunk.

https://youtu.be/3p9eM-jNgPg

Családfa /Mt 1,1-17/

Nagy divat manapság a családfakutatás. Engem is a plébánián egyre gyakrabban keresnek fel azzal, hogy őseik, elődeik után érdeklődnek, s hogy segítsek nekik az anyakönyvek átnézésével. Sokan azt remélik, hogy egy-egy elődük valami híres ember-, egy nemes-, vagy egy gróf volt. S nagyon megörülnek, ha ez be is bizonyosodik.

Gondoljunk csak bele, milyen nagy öröm lenne számunkra, ha egy híres embert fedeznénk fel elődeink között. Sőt, ha magának Jézus Krisztus családjával lennénk rokonságban – azzal, amelyet éppen a mai evangéliumban hallottunk. Biztos, hogy örülnénk, de vajon mi hasznunk lenne belőle?

Jézus Krisztus ma arra tanít, hogy ne a test szerinti rokonságot irigyeljük az ő édesanyjától, vagy rokonaitól, hanem azt „irigyeljük” pl. a Szűzanyától, hogy Jézus tanítványa lett azzal, hogy a Mennyei Atya akaratát cselekedte. Szent Ágoston is rámutat erre az elgondolkodtató valóságra: „Szűz Mária többre tartotta azt, hogy Krisztus tanítványa lett, mint azt, hogy Krisztus anyja volt.”

A mi családfánkban minden bizonnyal nem szerepel Jézus Krisztus családja. Azonban mindannyian testvérei lehetünk, Istennek a fogadott gyermekei, ha akaratát cselekedjük. Erre legyünk büszkék, és erre törekedjünk. Az istengyermekséget életünk végéig megőrizni tisztán, Isten családjához méltóan.

Helyzetünk - advent 3. hete

Az idei ádventben is, mint minden évben, egy utat járunk, amely Jézushoz, az Istenhez vezet. Valójában csak külsőleg van meghatározva négy ádventi hét karácsonyig. Azonban hogy lelkünk milyen gyorsan közeledik Istenhez, az így nem mutatható ki, nem szabható meg.

De ez a mai nap egy újabb állomás lehet, s egy újabb iránymutató: merre tovább. Keressük ma is a jó irányt – itt, a legjobb helyen: a Szentírásban és az Egyházban. Istenünk segítsen ebben.

Az emberek szeretik a látványosságokat, a drága ruhákat, a gazdagságot, a szépséget, a kényelmet... Bár Keresztelő Szent János megjelenése és életvitele mindezeknek az ellenkezője volt, mégis özönlöttek hozzá az emberek. De vajon miért?

Ő Istent mutatta az embereknek. S mindenki, aki kicsit is magába szállt, megérezte, hogy lelkünk teljesen csak Istennél nyugodhat meg, teljesülhet ki. Igaz, talán nem látványosan, talán nem földi gazdagságban, s talán nem is kényelemben. De teljesen mégis csak ott. Szívünk mégis oda húz. Ma Szent Ágostonnal együtt imádkozzunk, s az ebben való hitet kérjük: „Nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik benned, Istenünk.”