Talán már többen jártatok a pozsonyi Szent Márton dómban, székesegyházban. A főoltáron egykor egy hatalmas, 10 tonnás ólomból készült lovas szobor állt, mely most a mellékhajóban található. Egyik legfőbb látnivalója ez annak a templomnak. Aki még sosem járt ott, az is gondolhatja, kit ábrázolhat az a gyönyörű művészi alkotás: mai szentünk, Tours-i Szent Márton az. Ami azonban külön érdekesség ezen a szobron, hogy Szent Márton magyar huszár ruhát visel:
Igaz, hogy a mai Magyarország területén született, de a 4. században. Őseink pedig csak 500 évvel később telepedtek le ezen a vidéken, ahol most élünk. Így valószínű, nem volt magyar – mégis magyarnak ábrázolják. Esterházy Imre hercegprímás megrendelésére került rá a magyar huszár egyenruha. Nem volt magyar, mégis magyarnak formálták meg.
A nagy és híres embereket, de kiváltképpen a szenteket minden nemzet, vagy nép, ha csak lehet, igyekszik a sajátjának tulajdonítani. Mindenki szeretne elődei sorába tudni és tisztelni olyanokat, akik feddhetetlenül éltek, akik kitűntek a többi ember közül jóságukkal, szeretetükkel. Így történt Tours-i Szent Mártonnal is az előbb említett székesegyházban – a magyarok ruháját, magyar palástot öltötték rá.
Milyen üzenetet hordozhat ez számunkra? Talán azt, hogy úgy, ahogy a magyarok terítették e szentre a mi palástunkat – úgy mi a szentek palástját igyekezzünk magunkra teríteni. Ne arra törekedjünk, hogy a szentjeink legyenek olyanok, mint mi, hanem hogy mi legyünk olyanok, mint a szentjeink. A szentek palástját, a szentek életét, viselkedését terítsük magunkra – azaz példájukat kövessük.
Szent Márton nem adott sokat, csupán a köntösének felét. Azonban az a kevés a koldusnak nagyon sokat jelentett. Ne gondoljuk hát, hogy ha mi csak egy kis mosolyt, egy pár perces látogatást, egy jó szót, vagy őszinte kézfogást adunk, akkor az szinte semmi. Másoknak talán épp ez lehet a „minden”, amire szükségük van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése