Kisboldogasszony

A születésnapokat mindannyian meg szoktuk ünnepelni. Az ünnepelt ilyenkor szívesen és szeretettel osztozik örömében a szoros és a tágabb értelemben vett családban. S ami még nagyon fontos a születésnapi ünneplésnél, hogy az ünnepen ott vagyunk az ünnepeltnél, az ünnepelttel, az ünnepelt mellett. A legtöbbször pedig igyekszünk neki örömet szerezni valamilyen ajándékkal. S ilyen születésnapi alkalomkor az ünnepelt sem marad hálátlan. Megköszöni figyelmességünket és asztalt terít számunkra.

Ma is egy ilyen születésnapi ünnepre jöttünk össze. Egyházunk a Szeplőtelen Fogantatás után kilenc hónappal ünnepli e rendkívüli kegyelmekben gazdag gyermeknek, Szűz Máriának a születésnapját. Nem tudjuk, hol. Nem tudjuk, mikor született. Fontosabb azonban, hogy Dávid házához tartozott, s még fontosabb z a szerep, melyet Isten – örök terveiben – neki szánt. Hogy munkatársa legyen a Megváltónak, s hogy az egész emberiségért közbenjárjon Istennél.

Máriát az Egyház édesanyjának és a mi anyánknak is nevezzük. De ez nem valamiféle érzelmi ömlengés. Nem csak úgy mondjuk, mintha mennyei anyánk lenne, s nem csak azok hívják úgy, akik már elvesztették édesanyjukat itt a földön. Ő valóban a mi anyánk, hisz maga az Isten, Jézus Krisztus tette őt minden ember anyjává, mikor ezt mondta a legfiatalabb apostolnak: „íme a te anyád”.

Így mindenekfelett illő, hogy mennyei édesanyánkat fölköszöntsük születésnapján, s kell, hogy ajándékot is adjunk neki. De milyen ajándéknak örül a legjobban egy édesanya gyermekétől?

Minden bizonnyal annak, ha bűn nélkül vagyunk, ha arra törekszünk, hogy a mennybe jussunk. Mi más lehet a Szűz Anya legnagyobb öröme és vágya, mint hogy hozzá, a mennybe eljussunk, s ott örökké együtt élhessünk vele.

Mai ünnepünk is erre biztat: Úgy éljünk, hogy Szűz Máriát ne csak tiszteljük, de vele együtt élhessünk a boldog örökkévalóságban egy örökkévalóságon át.