Megfigyelhettük,
hogy minden rorátés szentmisénket ugyanazzal az énekkel fejezzük be. Naponta
így könyörgünk: „Ó fényességes szép
Hajnal, Kit így köszöntött az Angyal: Üdvözlégy teljes malaszttal!” De
miért zárjuk mindig ugyanazzal az énekkel szentmisénket?
Egyházunkban
évszázadok óta szól ez a szent ének – hagyományosan a rorátékon. Nem szokásból,
de szent hagyományból. Ugyanis Szűz Máriát ehhez a napszakhoz hasonlítjuk –
párhuzamot találunk közte és a hajnal között. Ugyanis az ő fénye, életének
szentsége már előre hirdette a legyőzhetetlen Napnak, Krisztusnak fölkelését.
Ahogy a mai evangélium is hirdeti: „Fiat
fogansz majd méhedben, ki Isten s ember lesz egyben, megmaradsz szüzességedben.”
Énekeljük
naponta e gyönyörű énekünket, mert ez fejezi ki legjobban s legmélyebben az
ádvent titkát, lényegét. „Ó boldogságos
Szűzanya, kérünk nagy méltóságodra, Végy minket pártfogásodba!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése