Körülbelül
most vagyunk az ádventi idő felénél. Remélhetőleg tettünk valamilyen
elhatározást, s igyekszünk is azt megtartani. De ezen várakozás közben könnyen
elfáradhatunk, könnyen feladhatjuk a harcot, s egyben
elhatározásainkat. Könnyű még a nehéz dolgot is elviselni egy kis ideig,
de a kevésbé nehezet is már sokkal fárasztóbb hosszú ideig.
Éppen
ezért könyörögtünk ma így szentmisénk elején: „Istenünk, ne engedd, hogy gyöngeségeink letörjenek minket, míg mennyei
Orvosunk érkezését várjuk.“ Ez legyen mindannyiunk kérése Istentől a mai
napon. Erőt kérjünk, hogy ki tudjunk tartani. Hisz Istenünk, mint az
olvasmányban is hallottuk, s talán már ezerszer tapasztaltuk, erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet...
akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése