„A pápa mindnyájunkat meglepett, kissé azért is, mert ma a Vatikánban ünnepnap van, így rövid időn belül kellett megszervezni a tájékoztatót ebben a rendkívül fontos helyzetben” – kezdte beszédét a szóvivő. (Hozzátesszük, hogy ma van a Lateráni egyezmény 84. évfordulója).Utalt rá, hogy erre a délelőttre hirdette meg a pápa a rendes, nyilvános konzisztóriumot néhány szenttéavatási ügyre vonatkozóan, amelyen meghatározták a szenttéavatások időpontját. Erre az alkalomra – éppen azért hívják nyilvános konzisztóriumnak – összehívják a Rómában tartózkodó bíborosokat. A Szentatya ezt a fontos alkalmat használta fel a rendkívül jelentős bejelentés megtételére.
Kommentálva a Szentatya bejelentését, Lombardi kiemelte a következő szavakat: „tudatában vagyok e tett jelentőségének, teljes szabadsággal jelentem ki, hogy lemondok szolgálatomról, mint Róma püspöke, mint Szent Péter utóda”. Ez a nyilatkozat különösen fontos jogi szempontból. Az Egyházi Törvénykönyv 332. kánonjának második paragrafusában olvassuk: „ha úgy adódik, hogy a római pápa lemond hivataláról, az érvényességhez szükséges, hogy a lemondás szabadon, annak kijelentése pedig szabályosan történjék, de nem szükséges, hogy bárki is elfogadja”.
A két alapvető pont tehát a szabadság és a nyilvánosságra hozás kötelezettsége. A pápa most szabadon nyilvánosságra hozta akaratát a konzisztóriumon – magyarázta Lombardi. XVI. Benedek pápa február 28-án, este 8 órakor fejezi be péteri szolgálatát, amelyet addig az időpontig teljes mértékben gyakorol. Attól a perctől kezdődik a „Sede vacante”, azaz a római szék megüresedése, amelyet kánonjogi szempontból az Egyházi Törvénykönyv, valamint az Universi dominici gregis kezdetű apostoli konstitúció szabályoz. (II. János Pál pápa 1996. február 22-én tette közzé.)
A mostani nyilatkozat összhangban van azzal, amit XVI. Benedek pápa már kijelentett Peter Seewaldnak adott, A világ világossága című interjúkötetében. A könyvben két határozott kérdés a lemondás lehetőségének feltételezésére utal. Seewald megkérdezte a pápától, hogy gondolt-e a lemondásra. A válasz a következő volt: „Amikor nagy a veszély, nem lehet elmenekülni, ezért nincs most itt az ideje a lemondásnak (utalással a szexuális visszaélésekre és így tovább – tette hozzá Lombardi). Éppen az ehhez hasonló pillanatokban ki kell tartani és le kell győzni a nehéz helyzetet. Ez a véleményem. Le lehet mondani egy békés pillanatban, vagy egyszerűen akkor, amikor már az ember nem bírja tovább, de a veszély pillanatában nem lehet elmenekülni, vagy azt mondani, hogy foglalkozzon vele más”.
Seewald második kérdése így hangzott: „Elképzelhető egy olyan helyzet, amelyben Ön úgy találja megfelelőnek, hogy a pápa lemondjon?” XVI. Benedek így válaszolt: „Igen, amikor egy pápa világosan tudatára ébred, hogy már nem képes fizikailag, értelmileg és lelkileg elvégezni a rábízott feladatot, akkor joga, sőt bizonyos körülmények között kötelessége, hogy lemondjon”.
XVI. Benedek a „sede vacante” megkezdődésekor először Castel Gandolfóba, majd a szükséges munkálatok elvégzése után a Vatikáni dombon lévő klauzúrás nővérek kolostorába költözik.
„Személyesen rendkívül nagy csodálattal fogadtam a pápa lemondásának hírét, a Szentatya nagy bátorságáért, lelke szabadságáért és nagy felelősségtudatáért szolgálatát illetően” – mondta a szentszéki szóvivő, majd hozzátette: „XVI. Benedek nagy tanúságot tett a spirituális szabadságról továbbá arról, hogy mélyen tudatában van azoknak a problémáknak, amelyekkel ma az Egyház kormányzásának szembe kell néznie”.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése