Tovább imádkozva a Szűzanya litániáját
egy újabb megszólításhoz értünk: Tisztaságos anya!
Az eredeti latin szövegben ez így hangzik:
Mater purissima – azaz legtisztább anya. A latin nyelv a fokozás legmagasabb
szintjét alkalmazza itt, hogy így is érzékeltesse e jelző nagy nyomatékát. Nem
csak egyszerűen tiszta, hanem a legtisztább – a szó legmélyebb, s legerősebb
értelmében. Sőt! Ez a szó, hogy purus szó szerint azt jelenti: színtiszta.
S ha egy az egyben le szeretnénk fordítani, egy szinte értelmetlen, vagy
túlbonyolított, túlfokozott szót kapnánk: legszíntisztább. Ezt a szót használja
a litánia a Szűzanya ezen megszólításánál.
De mit jelent ez? Azt az eredeti állapotot
jelenti az Isten teremtette természetben, amely még nincs semmilyen módon és
semmivel megmásítva, bepiszkolva. Ami még olyan, amilyennek a természet adta –
nincs keveredve semmi mással. Tehát tiszta minden mástól, ami nem tartozik
hozzá. Olyan amilyennek az Isten teremtette, mikor minden jó volt, ahogy ő maga
is látta, hogy az „jó”.
Ilyen tiszta, legtisztább Szűz Mária anyasága,
s ilyen tiszta Szűz Mária szüzessége. Mikor ezt a megszólítást használjuk: Tisztaságos
anya, jusson eszünkbe, hogy Szűz Máriában az anyaság teljes mértékben megvan –
úgy, ahogy Isten azt a világ teremtésekor létrehozta. S egyben arra is
gondoljunk, hogy nem csak az anyaságát, de minden jó tulajdonságát kezdhetnénk a
leg szócskával, hisz az ő életét egyetlen bűn sem szennyezte be soha. S ha ezt
mi is felfogjuk, tudatosítjuk, még odaadóbban, még buzgóbban imádkozhatunk
hozzá, hisz tudjuk: olyan könyörög az Istennél, kin semmi folt, bűn vagy egyéb
rossz nincs – a teljesen tiszta, a legszíntisztább anya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése