Manapság nagyon sokat számít az emberek életében az
úgynevezett üzleti szellem. Ha veszünk valamit, legtöbbször azt nézzük, hogy
megéri-e. Mi kicsiben, a tehetősebbek nagyban teszik ugyanezt: megéri-e a
befektetés, megtermi-e az elvárt hozamot? Jó-e az ár-értékarány. Hogy minél
kevesebbért minél többet kapjunk.
Ma azonban valami teljesen másra tanít mind Jézus,
mind Szent Joakim és Anna – Szűz Mária szülei. Az ő tanításukban a méricskélést
a bőkezű adomány, a kalmár gondolkodást
az ajándékozni tudás váltja fel. Mint ahogyan sok édesanya minden
szükségest megad gyermekének, s nem méricskél, hogy megéri-e, hogy vajon
mindezt visszakapja-e. Jézus is így mutatja be mennyei Atyját – mint aki nem
adja szűkösen a kegyelmet, a Szentlelket.
Szent Joakim és Szent Anna Istennek adták
gyermeküket, Máriát, s bőven elvetették szívében az istenszeretet magját – nem méricskélve,
de túlcsordulóan. Mi már látjuk, hogy ez az igyekezet milyen bőséges gyümölcsöt
hozott – olyat, amit nem is sejtettek, nem is vártak: Szűz Mária maga lett az
Isten Anyja.
Ilyen szeretettel legyünk ne csak gyermekeink, de
minden ember iránt. Ne sajnáljuk egymástól a jót, s ne azt nézzük, vajon megéri-e
kedvesnek lenni a másikkal szemben, megéri-e időt szánni egymásra, megéri-e...
Szórjuk az igazság magját, nem méricskélve a jövőjét. Szórjuk a szeretet magját
– olyan bőségesen, amennyire csak képesek vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése