Évközi idő huszonharmadik vasárnapja

Tapasztalatból tudjuk, hogy a választások előtt a politikusok szinte mindent megtesznek azért, hogy sokan-, hogy minél többen válasszák meg őket. Különböző ígéreteket tesznek, amelyek sokszor megvalósíthatatlanok, nem reálisak… De mégis beígérik ezeket a változásokat, hogy megkapják a szavazatot, hogy megnyerjék az embereket. Megtesznek mindent, mondanak mindent, hogy az emberek őket kövessék.

Jézust nagy népsokaság követte – olvastuk az imént…ő hozzájuk fordult, és így szólt: Aki nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Még ha akadt is abban a „nagy népsokaságban” valaki, aki gyűlölte talán apját, vagy feleségét…de még hozzáteszi: sőt, aki nem gyűlöli saját magát is, nem lehet az én tanítványom…tökéletes ellenkampány, tökéletes beszéd arra, hogy senki se kövesse őt, tökéletes módszer, hogy mindenki elhagyja, hogy a nagy népsokaság helyett a magány legyen a társa. Ígérgetések, mézes madzag helyett szinte teljesíthetetlen, megvalósíthatatlan követelményekkel rukkol elő. Miért? Nem akarta, hogy kövessék őt az emberek?

Jézus megnyerhette volna maga számára a tömeget azzal, hogy szép ígéreteket tesz számukra. Olyan lelkesen álltak ott körülötte, hallgatták, szerettek volna vele lenni, ő meg elkeseríti, elszomorítja, porba sújtja őket. Miért?

Szent János azt írja levelében: „Isten a szeretet“. Jézus maga mondta hogy a legnagyobb parancs Istent mindenekfelett szeretni, és felebarátainkat, mint önmagunkat. Akkor most miért kéri tőlem, hogy „gyűlöljem” ezeket a szeretetre méltó embereket? Talán, hogy jobban megértsük e szavakat, így is mondhatnánk: „el tudni engedni ezeket a dolgokat”. Jézus csak egyet kér tőlünk: szeressük Istent határtalanul – sokkal jobban, mint ahogy egy embert szerethetünk. Egyedül Istent állíthatjuk életünk középpontjába. Minden más szeretet csak ezután jön, amely a tökéletes szeretetnek a szolgálatában áll. Így mi is feltehetjük most a kérdést: Van valaki, vagy valami életemben, ami konkurenciát jelent Istennel szemben az első helyért? Ha van, nem lehetek Krisztus tanítványa. Pontosabban ha van, és nem is szeretnék ettől szabadulni, akkor saját magamat akadályozom abban, hogy az egyetlen föltételt teljesítsem. Nem az Isten tilt le engem, hanem én magam teszek akadályt Isten és saját magam közé.

Jézus az előbb hallott beszéde miatt nem maradt egyedül. Pedig biztos, hogy a tömegben nem volt egy ember sem, aki gyűlölt volna mindenkit - az egész rokonságát, sőt, még saját magát is. De ők megértették, mit is kér tőlük. Hogy le tudjanak mondani mindenről, ami Isten és közöttük állhat. Ma is elhangzott ugyanaz a beszéd, ugyanaz a mondhatnánk „saját ellenkampány”, mint 2000 évvel ezelőtt. Azonban bízom benne, senki közülünk ezért nem hagyja itt a templomot, nem hagyja abba az Istent kereső és szerető életet. Mert Isten segítségével mindannyian le tudunk mondani mindenről, ami zavadzálna az istenkövetésben. Ha újra igent mondunk neki, ő talán nem vesz el tőlünk mindent és mindenkit, azonban nekünk akkor is mindent oda kell tudni adnunk, ha kéri. Készen kell állnunk odaadni mindent.

Imádkozzunk a mai napon Flüei Szent Lajos gyönyörű gondolataival, amelyeket már talán sokan ismerünk: „Én Uram, én Istenem, add meg nekem mindenem, ami segít feléd. Én Uram, én Istenem, de vedd el tőlem mindenem, ami gátol feléd”