Mária

Mikor egy-egy nevet meghallunk, a legtöbbször azonnal valaki az eszünkbe jut, aki azt a nevet viseli. Ha azt mondom, Gabi, Jancsi, Zoli – biztos átvillan az agyunkon egy-egy személy – családunk, rokonságunk, vagy falunk köréből. Ugyanúgy, ha azt mondom, Juliska, Veronika, Margit... Néhány esetben talán ugyanarra az emberre gondolunk, de talán még több esetben más valakire. Kihez-kihez melyik ember áll közelebb, kivel van szorosabb kapcsolatban. Van egy név azonban, amelynek hallatára, úgy gondolom, mindannyian pontosan ugyanarra a személyre gondolunk. Ez a név pedig: Mária. Oly sokat használjuk ezt a nevet imádságainkban, a szentmiséken, hogy talán mindannyian a Szűzanyára, Szűz Máriára gondolunk e név hallatán. S ez nagy dolog – fontos jel mindannyiunk számára.

Mert ez a név, Mária, nem véletlenül foglal el kitüntetett helyet szókincsünkben. Ez a név sokkal több, mint egy megnevezés, mint egy megszólítás, mint egy a sok szép név közül. Ez a név szent, szinte szentelménnyé vált a keresztények számára. Hisz oly gyakran, oly sokszor, s oly buzgón szólítgatták keresztények milliói a Szűzanyát ezen a néven, s nem volt soha senki, aki meghallgatásra ne talált volna ebben a szent névben. Annyi egyházatya, és sok más szent is elmélkedett e név csodatevő hatalmán, hogy szinte lehetetlen a legnagyobb tisztelet nélkül azt kiejteni. Sokan próbálkoztak azt lefordítani, kifejezni összes mondanivalóját és legmélyebb lényegét e névnek, de minden próbálkozás csak egy kis töredékét fejezte ki annak, ami az maga valójában.

Ezért mi is csak az egyik Mária név fordításán, jelentéskeresésén elmélkedjünk, mely Szent Bernát apát tollából, de mindenekelőtt szívéből fakad:

„A szűz neve Mária (Lk 1, 27). Szóljunk valamit erről a névről is, amelyet a tenger csillagának szoktak fordítani, és ami nagyon illik a Szűzanyára. Ő ugyanis valóban a csillaghoz hasonlít, mert amint a csillag, bár sugarakat bocsát ki, megmarad épnek, úgy a szent Szűz is szüzessége sérelme nélkül szülte világra a Fiút. Amint a sugárzás nem csökkenti a csillag fényességét, úgy a Fiú sem a Szűz épségét. Ő ugyanis az a ragyogó csillag, amely Jákobból támadt, amelynek fénye megvilágosítja az egész földet, világossága ott ragyog a magasságokban, behatol a mélységekbe, bejárja a földet, inkább a lelket melegíti, mint a testet, növeli az erényeket, és kiégeti a hibákat, ő az a nagyszerű és kiváló csillag, amely magasba emelkedett életünk nagy és hatalmas tengere fölött, hogy ott ragyogjon erényekkel, és világoskodjék jó példájával. Ó, te, aki megérted, hogy mindnyájan e világ folyamán inkább viharok között hánykolódunk, mint szilárd talajon járunk, ne fordítsd el szemeidet e csillag ragyogásától, ha nem akarod, hogy elborítson az áradat. Ha a kísértések szele ér, ha a gyötrelmek szirtjei között hajózol, nézd a csillagot, hívd Máriát. Ha a kevélység, a hatalomvágy, a mellőzés vagy hiú vetélkedés hullámai között hánykolódsz, nézd a csillagot, hívd Máriát. Ha a harag, a kapzsiság vagy a test vágyai fenyegetik lelked hajóját, nézd Máriát. Ha a bűnök félelmetessége megzavar, ha a lelkiismeret beszennyeződése megijeszt, ha az ítélet borzalmassága megrémiszt, ha a szomorúság feneketlen mélysége és a kétségbeesés örvénye elnyeléssel fenyeget, gondolj Máriára.  Veszélyben, szükségben, kétségeidben gondolj Máriára, hívd Máriát. Ne távozzék ajkadról, ne távozzék szívedből, és hogy közbenjáró imáját elnyerhesd, ne szűnj meg példáját követni. Ha őt követed, nem fogsz eltévedni; ha őt kéred, nem fogsz kétségbeesni; ha rágondolsz, nem térsz rossz útra; ha ő fogja kezedet, nem fogsz elbukni, ha ő védelmez, nincs mitől félned; ha ő vezet, nem fogsz elfáradni; ha ő kegyes hozzád, célba érsz. Így önmagadban megtapasztalod, hogy mennyire joggal mondja a Szentírás: A szűz neve Mária.”

Egyre gondolunk, mikor ezt a nevet meghalljuk: Mária. Ma, az ő szent neve napján még buzgóbban imádkozzunk hozzá, még szebben mondjuk ki e csodatevő szót, s tegyük bele minden vágyunkat, fájdalmunkat, köszönetünket s kérésünket, forduljunk Szűzanyánkhoz: Mária!