Mai példapékpünk, Avilai
Szent Teréz a kármelita apácák kolostorába lépett be tizennyolc évesen. Nyitott
szemével és érzékeny lelkiismeretével észrevette, hogy apácarendje nagyban
eltér attól a regulától, melyhez szorosan ragaszkodniuk kellett volna. Éppen
ezért sokat fáradozott azon, hogy megreformálja, újra visszavezesse a rendet
hagyományaihoz, alapelveihez. Igaz, ezért komoly szenvedéseket és
üldöztetéseket kellett elviselnie – éppen a hozzá legközelebb állóktól:
szerezetes társaitól. Fáradozásának és a tökéletességre törekvésének azonban
meg lett a gyümölcse: ő maga szent lett, és sokakat magához gyűjtött, szintén a
szent életre vezetett.
Bizonyára mi is látjuk,
érezzük, hogy a mi környezetünkben sem megy minden úgy, ahogyan azt a
keresztény erkölcs, a keresztény magatartás, s maga Isten kívánja. Vegyünk
példát Avilai Szent Teréztől, s mi se féljünk szólni ott, ahol Istentelenséget,
vagy a kereszténységtől eltérő viselkedést, gondolkodást látunk – talán éppen
családunk körében. Bátorságunk és effajta igehirdetésünk meghozza gyümölcsét –
bár lehet némi szenvedés, üldöztetés, kellmetlenség árán. De a Szentírás ma is
figyelmeztet: „Hirdesd az igét. Állj elő
vele: akár alkalmas, akár alkalmatlan”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése