A mindennapi elmélkedés,
melyet mi is elvégzünk minden szentmise alkalmával nemcsak arra való, hogy
életünket szüntelenül Isten ítélete alatt tudjuk, hanem arra is, hogy magunkon
érezzük annak a szelíd és irgalmas Jézusnak a tekintetét, akiről Szent Lukács,
mai szentünk ír evangéliumában. A napi elmélkedés nemcsak arra való, hogy
megkérdőjelezze tetteink értékét, hanem hogy megmutassa: Isten értékeli gyatra,
de sokszor mégis hűséges fáradozásunkat Isten ügyéért. Nemcsak azért
elmélkedünk, hogy magunkra ismerjünk az evangélium negatív szereplőiben, hanem
hogy választottnak, tanítványnak, küldöttnek is tudjuk magunkat. /Barsi-Telekinyomán/
Szent Lukács evangélista,
Krisztus tanítványa minden bizonnyal maga is megélte Jézus könyörületét,
irgalmát, s tudta: tovább kell ezt adni, tudnia kell erről minden embernek –
hogy mások is megtapasztalhassák Isten szerető irgalmát. Ezért nevezik
evangéliumát az irgalmasság örömhírének is.
Mi is, ha magunkra ismerünk
egy-egy negatív szereplőben az evangélium olvasásakor – ne féljük kérni az
Istent, az irgalmast, hogy vegye el bűnünk, s fogadjon vissza minket. Hisz
annyiszor felismerhettük már: Isten bizony kimondja bűnünket, felszólít a vele
való szakításra, de ha ezt megtettük, a legnagyobb irgalommal és szeretettel
fogad vissza minket. Többek között erre tanít mai ünnepünk és szentünk: Szent
Lukács evangélista. Fogadjuk, és éljük meg tanítását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése