A bűnösöktől néha többet
tanulhatunk, mint a bűntelennek látszóktól. Gondoljunk bele, milyen bűnös
lehetett a vámosok feje, Zakeus? Mint arra később fény is derül: sokszorosan
meglopta az embereket, behódolt az elnyomó rendszernek, elárulta saját népét.
Önző volt, haszonleső volt, konok és szemtelen, csaló és hazug. Inkább ne is
folytassuk tovább. Mégis ez a nyilvános bűnös, Zakeus lett a mai evangélium,
azaz örömhír főszereplője, s nagy hőse. Sok minden megváltozik az ő életében, s
talán a mi életünkben is szükséges lenne néha egy-egy változás.
Zakeusnak temérdek bűne
mellett volt egy sorsdöntő, nemes, fenséges vágya. Egy olyan vágy volt ez,
amely egészen a megtérésig vezette őt. Egy vágy, amely túltette őt minden
bűnén, s amely mindenki más fölé emelte őt. S ezt a vágyát Szent Lukács így
írja le: Zakeus látni szerette volna
Jézust. Látni szerette volna Jézust. Hallott róla, s talán őt magát is
hallotta, hisz ott volt a nagy tömegben, ahol Jézus járt, tanított,
prédikált... Hallotta, de nem látta. De látni akarta.
Az idősebbek talán
emlékeznek még az évszázad labdarúgó mérkőzésére, a Wembley stadionban, az
angolok ellen játszott és megnyert 6:3-ra 1953-ban. Olyan nagy mérkőzés volt
az, hogy még film is készült belőle – egy mélyen vallásos, hívő szinész, Eperjes
Károly főszereplésével. Éppen a múlt héten néztem meg újra ezt a klasszikus filmet,
s nagyon megfogott benne egy mozzanat: 1953-ban a magyaraoknál nem volt még TV,
ezért mindenki a rádió előtt ült – otthon, vagy az üzletben, vagy a borbélynál,
ahol éppen volt, és hallgatta a mérkőzés rádiós közvetítését. A filmben lehetett
látni, mennyire próbálja mindenki elképzelni az eseményeket, amit hallanak – de
nem tudtak hová nézni. Ki erre, ki amarra, ki a másikra, ki a földre nézett. Próbálták
elképzelni a csodálatos passzokat, hatalmas gólokat, kirobbanó ünneplést –
Grosics, Buzánszky, Hidegkuti, Zakariás, Kocsis, Puskás... Hallották, mi
történik, de sajnos nem láthatták. Próbálták átélni, s biztos, valamennyire
sikerült is. De mennyivel jobban, könnyebben és tökéletesebben ment volna, ha a
fülükkel való hallás mellett szemükkel is láthatták volna az aranycsapat
varázslatát... Látni szerették, s talán ti is szerettétek volna, mint Zakeus
Jézust, de nem volt rá lehetőség.
Ma már van lehetőség nem
csak HD minőségben, otthon a kényelmes fotelból figyelni a legjobb
mérkőzéseket, hanem arra is, hogy lássuk magát Jézust – minden szentmisében.
Jézus itt van: hisszük, tudjuk, valljuk, de sajnos sokszor nem látjuk. Pedig
láthatnánk. Minden szentmisében az „Úrfölmutatáskor” a pap nekünk mutatja az
Oltáriszentséget, magát Krisztust. Minden szentmisében a pap nekünk mondja: „Íme, nézzétek, az Isten Báránya” – s fölmutatja Krisztust. Megmutatja Krisztust!
Hogy őt látván megerősödjön hitünk, hogy e kis, fehér, egyszerű ostyában a
nagy, fenséges, mindenható Isten van jelen. De látjuk mi ezt? Krisztusban
szeretett testvéreim, asszonyok, férfiak, idősek, fiatalok, gyermekek: látjuk
az Urat, látjuk Jézust? Van itt sok hely a templomban, ahonnan tökéletesen
lehet őt látni. De ugyanúgy van sok van hely, ahonnét semmit sem látni az
Istenből. Nem kellene mindannyiunknak olyan helyet keresnünk, ahonnét jól
láthatjuk az Istent? Mi nem vágyódunk látni Jézust, mint Zakeus?
A mai evangélium
hallatán tegyük fel a kérdést magunknak: mikor láttuk utoljára Krisztust az
Úrfölmutatáskor? A pap kimondja Krisztus személyében: ez az én testem. És
fölmutatja. És akkor éppen nekünk mutatja magát Jézus, azért szól a csengő
hangja: Ember! Itt az Isten, figyeld, nézd meg, szemléld, meredj rá, tekintsd –
és látván hidd! És ha hozzá szólsz, nézz rá: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj...” Nézz rá! Neki
mond!
Zakeus fára mászott – s
talán majomnak, vagyis legalább bolondnak nézték. De meglátta Jéziust. Sőt,
megismerte. Sőt, Jézus ezért elment hozzá. Sőt, barátja lett. Sőt, mindene
lett. Mi lehet, szégyenlenénk máshova menni, mint ahová járunk – de ha tényleg
szeretnénk őt látni, ne szégyenkezzünk. Akár most is, a szentmise közben is
jöjjünk elő a láthatatlan helyről, hogy Krisztust megláthassuk. Itt a sok üres
szék, pad: a legjobb helyek szabadon vannak. Egy focimeccsen vagy koncerten
ezreket fizetnek, hogy közel legyenek kedvenceikhez, hogy jól lássák őket. Itt
ingyen van a jó hely!
Ma már csak felvételről
nézhetjük vissza a 6:3-at. Jézust azonban élőben nézhetjük minden szentmisén.
Keressük Istenünk tekintetét, hisz miértünk van itt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése