A Szent Család vasárnapja

A Szent Család megnevezést hallva talán mindannyiunknak egy idillikus, harmonikus kép jut eszünkbe. Szűz Mária karjában tartja gyermekét, Szent József mellette – csendben, békességben, boldogságban, elégedettségben... S talán még irigykedünk is rájuk... „Milyen szép család, milyen jó nekik...”

Valóban, Egyházunk példaként állítja elénk a Szent Családot, követendő példaként. Hisz így imádkoztunk a mai Collectaban: „Istenünk, te ragyogó példaképnek állítod elénk a Szent Családot.” Példa, de talán más, mint amilyet mi elképzelünk. Isten ugyanis nem tüntette ki semmi olyan jóval ezt a családot, amilyenre sokszor vágyunk, s amiért annyi áldozara képesek vagyunk. Nem volt pompás otthonuk – egy istállóban szálltak meg. Nem volt kellemes melegük – egy hideg téli éjszakán született gyermekük. Nem volt nyugalmuk, békességük – Egyiptomba kellett menekülniük. Nem volt pénzük – nincstelenül kerestek szállást. Nem volt sok rokonuk – ismeretlen pásztorok látogatták meg őket... Nem volt mit enniük... És mégis – ők a Szent Család. Még mindig irigyeljük őket? Nekünk mennyi minden megvan ezek közül – mennyi mindent tettünk azért, hogy mindez meglegyen családunknak? És mégis – sokszor nem szent a család. Mégis sokszor széthullik a család. Mégis oly sok a békétlenség, az elégedetlenség. Ezek a földi javak nem tudják szentté tenni a családot.

Ádvent első napján püspökatyáink pásztorlevéllel fordultak hozzánk, s hangsúlyozták: „Isten egyértelműen a tudtunkra adja, mit jelent számára a család. Amikor Fiát a világba küldte, nem arról gondoskodott, hogy előkelő palotában szülessen meg, vagy hogy válogatott ételekben dúslakodjon, hanem arról gondoskodott, hogy Fia rendezett családi körülmények között jöjjön a világra és nevelkedjék.” Jézus, Mária és József mindig és mindenütt azt tartották szemük előtt, hogy családjukban szeretet uralkodjék. Mivel Isten terve az volt, hogy Jézus ebben a családban szülessen meg, ők is azon voltak, hogy ebben a családban találják meg boldogságukat. Tudták, hogy mit kér tőlük az Isten, s azt meg is valósították – így volt szent a családjuk. Nem keresték a földi örömöket – tudták, arról Isten gondoskodik. A lényegre: szeretetre törekedtek.

S az ő példájukra mi is tegyünk hasonlóan. A lényegre törekedjünk, s akkor a többiről Isten gondoskodik. Talán nem úgy, ahogy mi elképzeljük, talán kevesebb földi jóval – de ő képes a miénket is szent családdá alakítani az ő terve szerint. Abba fektessük a legtöbb energiát, amibe a Szent Család is tette: az egymás iránti önfeláldozó szeretetbe. Ha már van családunk, ne máshol, de abban keressük és valósítsuk meg Isten tervét. Ha pedig nincs, azért imádkozzunk, hogy felismerjük azt, s mindenekelőtt az ő tetszése szerint rendezzük életünket.

Isten nem hív senkit felhőtlen, minden földi javat kiélvező boldogságra. De mindenkit hív egy olyan közösségbe, ahol Isten szerinti öröm, béke, jóság és szeretet uralkodik. Keressük ezt nála – mert csak ott találhatjuk meg. Legyenek szentek a mi családjaink is.