Nagyobb
egyházi ünnepeinket nem a véletlennek köszönhetően tartjuk akkor, amikor
tartjuk. Ez a mai ünnep sem véletlenül került karácsony másnapjára. Urunk
születésekor arról elmélkedtünk, hogy milyen hatalmas dolgot tett Isten azzal,
hogy megalázta megát, s értünk emberekért ember lett. Már az ő születése is a
mindent odaadó, még az életet is feláldozó szeretetről szól.
Ma pedig
Szent Istvánt, a kereszténység első vértanúját ünnepeljük. Ezzel pedig
gyönyörűen példázza és tanítja Egyházunk, hogy hogyan is kell válaszolnia az
embernek Isten szeretetére. Mivel Isten mindent odaadott értünk - beleértve
életét is, így az ekkora szeretetre mi sem válaszolhatunk kisebb szeretettel,
kisebb odaadással. Képesnek kell lennie az embernek szintén mindenét odaadni az
Istennek. És képes is rá - mutatja Szent István, az első vértanú példája. Igaz,
nem a saját erejéből, hogy ezzel senki se dicsekedhessen, hanem Isten erejéből
és kegyelméből, ahogy a szentleckében hallottuk: "István kegyelemmel és erővel eltelve" állt ellenségei elé.
Ezekben a
napokban ne csak csodáljuk Istenünk végtelen szeretetét, ne csak álmélkodjunk, de
válaszoljunk is rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése