Ádvent negyedik vasárnapja

Mindössze néhány nap választ el minket karácsony ünnepétől. S a legtöbben elmondhatjuk: készültünk, készülünk rá. Elvégeztük karácsonyi szentgyónásunkat, többen, kevesebben részt vettünk az ádventi (rorátés) szentmiséken, a gyerekek remélhetőleg sok jócselekedetet végeztek...

A ma hozzánk szóló isteni szó az evangéliumból így kezdődött: „Jézus Krisztus születése így történt...” És hallottuk, hogyan töprengett Szent József, mikor megtudta, hogy Mária gyermeket vár. Megjelent neki az Úr angyala, ő pedig szavai szerint készülődött, cselekedett – elfogadva Isten akaratát. De felfigyelhettünk arra, hogy valójában nem is hallottunk ma Jézus tényleges megszületéséről – csak annak előzményeiről. Pedig mégis így kezdődött az evangélium: „Jézus Krisztus születése így történt...”

Talán ez is egy fontos üzenetet hordoz magában. Azért mondja az evangélium, hogy „Jézus Krisztus születése így történt...”, mert Szent Józsefnek – azt mondhatjuk – már akkor megszületett Jézus, amikor megismerte Isten tervét, s azt elfogadta. Neki már az maga volt a megtestesülés, az ünnep, mert igazából akkor történt meg számára az első karácsony – már az előkészületben.

Urunk földi születése, karácsony ünnepe kétezer éve történt. Ha csupán arra gondolunk, akkor ünnep helyett csupán emlékezés lesz. Ha azonban mi magunk is befogadjuk Istent, az ő kegyelmeit, tervét, rendezését a mi életünkbe, akkor már ma megtörténhet a mi karácsonyunk. Ha viszont ezt elmulasszuk, a december 25-i dátum sem változtat meg semmit. Még két napunk van. Tegyünk azért, hogy nekünk is legyen igazi karácsonyunk – Urunk bennünk is megszülessen.