“Nem
hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg
nem találja?” Nem. Nem hagyja ott a kilencvenkilencet. Nem megy az
elveszett után. Miért menne? Már csak azért az egy százalékért senki sem
kockáztat kilencvenkilencet. Egy százalék nyereség, vagy egy százalék veszteség
– nem tesz semmit. Talán többen gondolkozunk hasonlóan. Közülünk talán senki
nem hagyja ott a kilencvenkilencet. Ilyenek vagyunk mi emberek. Egy ide, vagy
oda – nem számít. De Jézus példabeszéde gyönyörűen megmutatja az Isten
hozáállását, amely innen, emberileg nézve abszurd: megér annyit az az egy?
De az Isten
elmegy az elveszett után. Ő ilyen. Nem egy ide, egy oda – mindenki számít. Ő
sosem nézi: megéri-e. Nem számol, nem latolgatja az esélyeket. Minek is tenné?
Hisz tudja előre, mi lesz. S még ha tudja is, hogy valaki úgysem tér meg,
úgysem jön vissza az akolba, a nyájhoz, ő akkor is elmegy utána, akkor is
keresi, akkor is hazahívja, akkor is felkínálja ölét: hazaviszlek. Számunkra
felfoghatatlan és érthetetlen és logikátlan és esélytelen és lehetetlen. De
Istennél semmi sem lehetetlen – éppen tegnap hallottuk az evangéliumban. Isten
mindig megadja az esélyt: még annak is, akiről tudja, nem használja ki. Nekünk
is ad lehetőséget a szentgyónásra, a megtérésre, az ádventi lelki megújulásra.
Használjuk ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése