E mai napon
és reggelen egy újabb gyönyörűen mélységes imára tanít meg minket
Anyaszentegyházunk. Így imádkoztunk a könyörgésben: „Mindenható Istenünk, (...) ne engedd, hogy gyöngeségeink letörjenek
minket, míg mennyei Orvosunk érkezését várjuk”.
Nagyon jól
tudja Istenünk, mire is van szükségünk. Ismeri természetünket, ismeri
hibáinkat. Tudja, milyen nagy elhatározásokat tudunk tenni – például az ádvent
elején, de ugyanúgy ismeri, milyen könnyen elcsüggedünk, elfáradunk, feladjuk,
ha valami nem sikerül. Ezért tanítja nekünk ezt az imádságot, hogy
megerősödjünk, hogy rendszeresen imádkozzunk kitartásért, állhatatosságért – s hogy
megtanuljuk: a várakozás türelemre és erősségre nevel. Így várjunk Urunkra
ebben az ádventben is.
„Mindenható Istenünk, (...) ne engedd, hogy
gyöngeségeink letörjenek minket, míg mennyei Orvosunk érkezését várjuk”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése