Karácsony utáni második vasárnap

Néhány hónapja a National Geographic nevű TV csatornán láttam egy dokumentumfilmet – Szent János apostolról és evangélistáról. Külön beszéltek benne műveiről, az általunk is jól ismert evangéliumáról és a Jelenések könyvéről, melyekről tudjuk, a Szentírás részei, s gyakran olvasunk belőlük a szentmiséken – mint éppen ma is. Pár perc után azonban észrevettem, valami nincs rendben. Furcsán beszéltek.

Szent János írását nem könnyű megérteni, ugyanis hatalmas magasságokban szárnyal és óriási mélységekbe hatol be – az istenismeret és istenközelség dimenziójában. Az ő látomásai az új Jeruzsálemről, a mennyek országáról, s az ott uralkodó Krisztusről, angyalokról, szentekről valóban szinte felfoghatatlanok. Evangéliumának több része – úgy a mai is – annyira nehéz teológiai írás, hogy aki nem jártas hitünk dolgaiban, aki nem ismeri alaposan a Szentírás többi könyvét és nyelvezetét, s akiben nincs meg a kellő alázat, az egyszerűen nem értheti meg – nem foghatja föl. Így voltak az adott csatorna emberei is. Amit nem értettek, ami puszta emberi szemmel értelmetlennek látszott, arra azt mondták: bolondság, halucináció, értelmetlenség. Hogy Szent János megzavarodott – azért beszélt látomásairól. Mi azonban tudjuk, és hitünkkel megvalljuk: ő volt az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki még a többi apostolnál is közelebb volt Jézushoz – úgy életében, halálában és feltámadásában. Szent János apostol és evangelista írásai hatolnak bele a legmélyebben Isten titkába – az embernek felfoghatatlan végtelenségébe.

„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.” Másnak lehet, értelmetlenség, de nekünk a legnagyobb tanítások egyike. Az Ige maga Krisztus, akinek nincs kezdete, aki nem született, hanem mindig volt, van és lesz – ő maga a végtelen. Isten volt az Ige, mivel Jézus maga az Isten, a második Isteni Személy. Igaz, a teremtést mi emberek, korlátozott felfogással az Atyaistennek tulajdonítjuk, valójában azonban soha egyik Isteni Személy sem cselekszik egyedül – amit az Atya tesz, azt a Fiúval és a Szentlélekkel teljes egységben teszi. Ezért írja Szent János, hogy Jézus nélkül semmi sem lett. Ezt valljuk vasárnaponta a Hiszekegyben: „Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű és minden általa lett.” S folytathatnánk a végtelenségig e fenséges és mélységes szavaknak elemzését, értelmezését, megfejtését.

Számunkra azonban az a fontos, hogy hitünk titkait igyekezzünk minél mélyebben megismerni, s ha kell, kellőképpen meg is tudjunk alázkodni azon tanítások, írások, isteni szavak előtt, melyeket nem vagyunk képesek azonnal megérteni, felfogni. Kérjük az örök Bölcsességet, végtelen Istenünket, hogy hitünk területén is mindig adja meg nekünk az éppen szükségest: vagy a megértés szent lelkét, vagy az alázat nagy erényét.