Vízkereszt

Az evangélium a bölcsek történetét mondja el. Azt, hogy nem sokkal Jézus születését követően pogány származású bölcsek érkeznek Jeruzsálembe, akik az újszülött királyt keresik, mivel „látták csillagát napkeleten.” Az evangélium nem beszél sem királyokról, sem csillagászokról s főként nem mágusokról. Persze lehettek akár királyok is, hiszen gazdag ajándékokat hoztak. Lehettek csillagokat kutató tudósok is, hiszen egy égi jelenségre hivatkoznak. Lehettek akár hárman is, hiszen háromféle ajándékot hoznak: aranyat, tömjént és mirhát. De mindez nem biztos. Abban viszont az evangéliumi beszámoló alapján biztosak lehetünk, hogy bölcsek voltak, s ez nem csupán azt jelenti, hogy tudós, okos, bölcs emberek, hanem azt is magába foglalja, hogy bölcsen viselkedtek, amikor meglátták a különleges égi jelenséget és ennek hatására kutatni kezdték jelentését, illetve keresésére indultak annak a személynek, akinek születését jelezte a csillag. /Evangélium365/

A bölcs pedig mindig tanít – vagy szavával, vagy tetteivel. Minket ma arra tanítanak meg, hogy felfedezni az Isten nekünk szánt jeleit, majd figyelni azokra, megérteni azok jelentését, elindulni azon az úton, amelyet az isteni jel mutat, ez az igazi bölcsesség!

Nekünk talán nem fizikailag kell útrakelnünk, nem földrajzilag kell nagy távolságot bejárnunk, nem tárgyi akadályok nehezítik utunkat. De ha a lelkiekben szeretnénk előrehaladni, ott is csak úgy lehet, ha naponta elindulunk, ha naponta kitűzzük magunknak a célt, ha naponta teszünk azért, hogy haladjunk az életszentség útján, ha naponta harcolunk az akadályokkal – bűneinkkel. Csak így lehet, és pontosan így kell bölcsekként nekünk is eljutni Jeruzsálembe, az új-, a mennyei Jeruzsálembe – Istenünk örök városába, a mennybe. E mai szép ünnepen is tegyük meg kis utunkat – imával, tiszta lélekkel, bűn elleni harcunkkal – s napunk Istennek szentelésével.